1869-1872 között a Fehértemplomon működő császári-királyi határőriskola (k.k. Militär-Grenzschule) növendéke volt, innen 1872 végén tizedesként lépett be a cs. és kir. 29. (Thun-Hohenstein táborszernagy) gyalogezredbe. 1875-ben beiskolázták a budapesti hadapródiskolára, amint nagyon jó eredménnyel végezett el, így 1878. november 1-el hadnaggyá nevezték ki a cs. és kir. 29. (Scudier tábornagy) gyalogezredhez, amely ekkoriban éppen Komáromban állomásozott.
1882-ben átkérte magát a cs. és kir. Katonai Földrajzi Intézethez (k. u. k. Militär-geograpisches Institut), ezért 1882 és 1883 között az intézet térképész előkészítő iskoláját (Mappeurs Vorbereitungsschule) végezte jó eredménnyel. Ide azonban csak vezényelték, állományteste továbbra is a 29. gyalogezred maradt, ahol létszámfelettiként tartották nyilván. A következő év november 1-én kapta meg főhadnagyi előléptetését, 1890 november 1-én pedig 2. osztályú százados lett.
1891. május elején ismét csapatszolgálatra vezényelték, a 29. gyalogezredtől ekkor már ténylegesen át is került a cs. és kir. 61. (III. Sándor cár) gyalogezred állományába. Itt lett belőle 1. osztályú százados 1893. május elsején. 1897 augusztus 1-től egy évre várakozási illetékkel szabadságolják, tartózkodási helyként Torontálalmás település van megjelölve.
Az egyévi szabadságolásból azonban nem a 61., hanem a 85. (lovag Kees táborszernagy) gyalogezredhez tért vissza. 1900-ban megkapta Tiszti Szolgálat Jel III. osztályát, 25 esztendőnyi katonáskodása elismeréséül.
1903. február elsejével nyugdíjazták, mint csapatszolgálatra alkalmatlan, de helyi szolgálatra alkalmas tisztet (mozgósítás esetére előjegyzéssel). Torontálalmáson telepedett le, a polgári életben igyekezett hasznosítani a katonai térképészeti intézetnél szerzett tapasztalatait: térképészként és földmérőként dolgozott.
1911-ben azonban újra egyenruhát öltött és visszatért Komáromba. A cs. és kir. 12. gyalogezrednél vállalta el a raktártiszti állást, amelyet Végh Béla nyugállományú századostól vett át.
A raktártiszt a ruházat és fölszerelés s vonatanyag hadi készleteit kezeli és az idevágó számviteli szolgálatot végzi. Ő őrzi a raktárkulcsokat s a raktárban előforduló minden műveletnél jelen kell lennie.
Pilch Jenő: Ausztria és Magyarország hadserege
Pilch leírásából kitűnik, hogy a raktártiszti pozíció felelősségteljes és precíz embert kívánt. Kétségtelenül sok adminisztrációval járó munka volt, de nem volt olyan megterhelő mint a csapatszolgálat. Ebből kifolyólag ezt a posztot kizárólag nyugállományból visszafoglalkoztatott, vagy helyi alkalmazású (Armeestand) tisztekkel töltötték be, akik századosi, ritkábban főhadnagyi rendfokozatot viseltek. Magos százados munkájával elégedettek lehettek, ugyanis 1913. november 1-el az uralkodó "kivételesen és kegyelemből" nyugállományú őrnaggyá léptette elő. A háború kitörése ebben a pozícióban érte, de a világégés éveiben további elismeréseket kapott: 1917 augusztusában alezredesi címmel jelleggel ruházták fel, majd novemberben elnyerte a Bronz Katonai Érdemérmet hadiszalagon. A sors úgy hozta, hogy ő lett a cs. és kir. 12. gyalogezred utolsó raktártisztje, mivel az alakulat megszűnéséig ő töltötte be ezt a pozíciót.
További sorsát sajnos nem sikerült kiderítenem, annyi bizonyos, hogy 1923-ban még életben volt, és a trianoni Magyarország területén tartózkodott.
Magos József portréját Wittmann Nándor fényképész készítette el, 1911 és 1913 között, valószínűsíthetően nem sokkal azután, hogy a városba érkezett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése