A m.kir. 31. veszprémi honvéd gyalogezred

Az I. világháború alatt a komáromi férfiak egyaránt szolgáltak a közös hadsereg és a magyar királyi Honvédség alakulataiban is. Utóbbiak közül a veszprémi 31. honvéd gyalogezred soraiban harcolt a legtöbb komáromi, ezért most ezt az ezredet szeretném röviden bemutatni.

A világháború kitörésekor a veszprémi gyalogezred a Monarchia legfiatalabb alakulatai közé tartozott. Létrejöttét az 1912. évi XXXI. törvénynek köszönhette, amely a Honvédség jelentős fejlesztését irányozta elő. Ennek keretében a meglévő (28) honvéd gyalogezredek zászlóaljainak egy részéből négy új ezredet szerveztek 29-32. sorszámmal. Az 1913 február 8-án megalakult veszprémi ezred a 31.-es sorszámot kapta.

Az alakulat alapját a 17. székesfehérvári ezred III. és IV. zászlóalja, valamint a 13. pozsonyi ezred IV. zászlóalja képezte.

Hadkiegészítési körzetéül Veszprém, Győr és Komárom vármegyéket, valamint Nyitra vármegye egy részét jelölték ki. (Ezt megelőzően a komáromi honvédújoncokat a pozsonyi gyalogezredhez hívták be.). Az ezredtörzs és az első két zászlóalj békehelyőrsége Veszprém, a III. zászlóaljé a Komárom megyei Tóváros (ma Tata része) lett.  

A világháború kitörésekor a veszprémi alakulat a m. kir 20. nagykanizsai honvéd gyalogezreddel együtt alkotta a 82. honvéd gyalogdandárt, ez pedig a 81. dandárral (a budapesti 1. és a székesfehérvári 17. honvéd gyalogezredek) együtt a 41. honvéd gyaloghadosztályt.

Etnikai szempontból egységesnek számított az ezred, az 1914-es adatok szerint az ott szolgálók 92%-a magyar nemzetiségű volt.

A veszprémi gyalogezred 1916 decemberéig az orosz, ezután pedig az olasz hadszíntéren harcolt. Veszprémbe 1918 november 22-én érkezett vissza az alakulat.

A háború utáni években az egykori 31-es honvédek rendszeres  összejöveteleket tartottak, az ezred hivatalos bajtársi szövetsége 1930-ban alakult meg. A szervezet kiadásában 1936-ban jelent meg vitéz Herczegh Géza nyugállományú alezredes tollából a Veszprémi honvédek hadtörténete címmel az ezred I. világháborús harcainak feldolgozása. 
A bajtársi szövetségnek Komáromban is volt alcsoportja, a vezetői tisztséget  Sulacsik Lajos tartalékos százados, pénzügyi főtanácsos töltötte be. A komáromi csoport rendszeresen szervezett összejöveteleket ifj. Ray Imre vendéglőjében, aki maga is az ezredben szolgált a világháború alatt.

A sapkajelvények fotójáért köszönet Szanyi Miklósnak!