A nagy méretű kabinetfotó Mager Ottó Duna utcai műtermében készült, minden bizonnyal 1896-ot megelőzően, a fényképész ugyanis ebben az évben hunyt el. A személyről nem sokat árult el a fotó. Ugyan a hátlapon eredetleg volt írás, de annak jó része elveszett, amikor a kartont körbevágták, valószínűleg keretezés céljából. A szövegtöredék önmagában megfejthetetlennek tűnt.
A damnatio memoriae kifejezést biztosan sokan ismerik - szó szerint az "emlékezet elátkozását", azaz kitörlését jelenti. Gyakorlatát már az ókori Egyiptomból is ismerjük, amikor a fáraók kitöröltették a feliratokból a nekik nem tetszó elődeik nevét, de a Római Birodalom idejében is létezett ez az eljárás. De említhetnénk a sztálini érát is, ahol a perbe fogott és kivégzett funkcionáriusokat eltűntették a fényképekről.
Valamiért sokan szükségét érzik annak, hogy amikor a saját családi hagyatékból régi fényképeket, dokumentumokat értékesítenek, eltüntessék vagy olvashatatlanná tegyék az azon szereplő neveket. Kitüntetésgyűjtők gyakran találkoznak azzal a jelenséggel, hogy egy-egy személy kitüntetéseihez tartozó adományozó okiratokat, igazolványokat a leszármazottak kidobják, megsemmisítik, azzal az indokkal, hogy azon szerepel az egykori tulajdonos neve.
A jelenség okainak boncolgatásába nem szeretnék belemenni, de a saját, múltat kutatói szemszögömből nézve végtelenül szomorúnak érzem ezt az eljárást, hiszen információk vesznek el általa.
A mostani bejegyzésben néhány ilyen esetet szeretnék bemutatni.
Az egyik hasonlóság, hogy akárcsak a nyomozónak, a történésznek is megvannak a maga "döglött aktái". Egy-egy kérdés, probléma amin nem tud túljutni az ember, és évekig, akár évtizedekig hever a fiókban. Tapasztalatom szerint sok esetben egy véletlenül felbukkanó adat, ötlet segítet ezek megoldásában. A mai bejegyzés az én egyik "dögött aktám", amit 8 év után sikerült megfejteni.
A felvétel Mager Ottó Duna utcai műtermében készült, első látásra egy huszár hadnagyot ábrázolt. Mivel a hátulján név és dátum szerepelt, nem tűnt nehéz feladatnak a megfejtés. A lendületes vonalvezetésű vezetéknévvel azonban nem boldogultam. Annyi biztos volt, hogy a személy keresztneve Gyula, de a családnév kiolvasásában nem voltam biztos. Az évszámot elsőre 1883-nak gondoltam, de jobban megnézve 1885 van a képre írva.
A webumenia.sk oldalon találtam az alábbi, Mager Ottó által készített felvételet, amelyet a Szlovák Nemzeti Galéria töltött fel a felületre, saját gyűjteményéből. A hátlap tanúsága szerint a felvétel Mager első műtermében, a Duna utca 341. alatt készült.
A képen öt katonát láthatunk: középen egy őrmester ül, a többiek tizedesi rendfokozatot viselnek. A szűk zsinóros magyarnadrágok világossá teszik, hogy valamennyien egy magyarországi kiegészítésű közös gyalogezred állományába tartoznak. Az őrmesteren kívül - aki zubbonyt visel - mindenkin ujjas (Ärmelleibel) látható. Ez a nyitott gombolású, külső zsebek nélküli felsőkabát egy többcélú ruhadarab volt, ugyanis hideg időben a zubbony alá is felölthették, de önállóan is viselhető volt, amint az a képen is látszik. A magyar anyanyaelvű katonák a német kifejezés "magyarosításával", örömlajbinak nevezték.
A ruházat már kék színű, viszont a derékszíjak még fehérek. Utóbbiakon már anem sokkal korábban bevezetett Werndl puskák jatagánpengés bajonettje függ, míg a jobb oldalt a földön ülő tizedes oldalán egy gyalogsági kardot láthatunk. E szerint a felvétel néhány évvel a kék ruházat és az új fegyverzet bevezetése után készülhetett, valószínűleg 1871 körül, mivel Mager Ottó ekkor nyitotta meg saját műtermét. 1872 áprilisában azonban már biztosan a Duna utca 344. szám alatt volt a műterem, így a kép készítésének ez a felső időhatára.
A gallérhajtókák meglehetősen sötét színűnek tűnnek, így nem zárható ki, hogy a 12. gyalogezred, a "háziezred" katonái fényképezkedtek Mager Ottó műtermében.
 |
| Slovenská národná galéria, SNG |
Első lépésben próbáljuk meghatározni a kép korát! A hátlapon olvasható cégjelzés szerint Mager Ottó utóda, Fritz (Pál) fényképész készítette a Duna utca 40. alatt működő műtermében. A műterem eredeti tulajdonosa, Mager Ottó 1896. február 11-én hunyt el, 50 éves korában. A vállalkozást egy darabig özvegye vitte tovább, majd Fritz Pál vette át az üzletet. Hogy Fritz mikortól vitte ténylegesen a boltot, nem tudni. A jól bejáratott márkanevet mindenesetre - nyilván az özveggyel egyetértésben - megtartotta, és "Mager utóda Fritz fényképész" cégjelzéssel látta el a képeit. A bemutatott kép ebből a szempontból különleges, ugyanis ezen még Mager Ottó teljes neve látható, benne apróbetűs "utóda Fritz" felirattal. Ez arra utalhat, hogy a kép röviddel a vállalkozás átvétele után készülhetett. Az alsó időhatárt tehát 1896-97-re tehetjük.
A mai poszt apropóját egy Komáromban készült fénykép adja, a rajta szereplő katona személye ismert, a pályafutását itt igyekszem röviden felvázolni.
Ezúttal nem egy, hanem két fényképet mutatok be a posztban. Az első felvétel Paál József Baross utca 3. szám alatt található műhelyében készült, míg a második Mager Ottó Duna utcai műterméből került ki. Közös bennük, hogy mindkettő egy-egy főtüzért (németül Vormeister-t) ábrázol - a tüzérségnél ez volt az őrvezetői rendfokozat megfelelője. Ugyancsak közös a katonák által viselt irányzózsinór, avagy Vormeister-schnur. Utóbbi egy, a lövészbojtokhoz hasonlóan elnyerhető bojtjelvény volt. A rendfokozatról és a látványos zsinórról megemlékezik önéletrajzi ihletésű humoros regényében Farkas Pál, aki maga is egyéves tüzérönkéntesként kezdte katonai pályáját a közös hadseregben.
