Képeslap 11.: Újvidékre címezve

A most bemutatott képeslap annyiban rendhagyó, hogy a cs. és kir. 6. vártüzér ezred egyik
szerb anyanyelvű katonája küldte haza Ujvidékre 1915 májusában. A címzés magyar nyelvű, csupán az üzenet íródott szerbül. A címzett egy bizonyos Romanovity Szava nevű ujvidéki asztalosmester, akinek frissen bevonult fia küldött képeslapot Komáromból. 

Maga a szöveg eléggé általánosnak mondható, magyar fordításban így hangzik: 

"Kedves apa! Megérkeztem a rendeltetési helyemre és felöltöttem az egyenruhát. Eddig egészséges és jól vagyok, 6-7 vagyunk újvidékiek. A ruhám összecsomagolom, és elküldöm. Üdvözlöm a testvéreim."

Nyugdíjasok

1906-ban jelent meg először Az osztrák-magyar hadsereg nyugállományú tisztjeinek sematizmusa

című kiadvány. A hivatalos adatok alapján szerkesztett, ámde magában nem hivatalos periodika a közös hadsereg, a haditengerészet, a Landwehr, valamint a cs. kir. csendőrség nyugállományú és szolgálaton kívüli tisztjeit és tisztviselőit tartalmazta. A neveket rendfokozat szerint csoportosítva közölte, a nyugdíj vagy a kilépés időpontjával, a kitüntetésekkel és a lakhellyel együtt. A későbbi számok már a születési évet is közölték, továbbá azt is, hogy az illető mely háborúkban vett részt. Sok személynél a pontos lakcímet is feltüntették. Az első kiadást még öt kötet követte 1908-ban, 1910-ben, 1911-ben, 1913-ban és 1914-ben. A szerkesztő Dr. Jaro Parall tartalékos százados volt, a kiadó Grazban működött. A nyugállományúak sematizmusa értékes forrás a korszakkal foglalkozó kutatók számára. A megjelent számok online kereshetőek ITT.

Ebben a bejegyzésben azokat a személyeket válogattam ki az utolsó, 1914-es kiadványból, akik Komáromban éltek. 

A Nagy Háború hősi halottja: Brandstein Alfréd

Brandstein Alfréd, a cs. és kir. 7. vártüzér zászlóalj tartalékos hadnagya 1918 március 15-én halt hősi halált, 30 éves korában. Középiskoláit Komáromban, a bencés gimnáziumban kezdte, majd 1902-től Pápára járt a Református Kollégiumba. Itt is érettségizett 1906-ban, jeles eredménnyel. A Budapesti Királyi Magyar Tudomány Egyetemen tanult tovább és az 1912-13-as tanévben szerzett jogi doktorátust. Pesten helyezkedett el egy ügyvédi irodában. Háborús szolgálatát valószínűleg egyéves önkéntesként kezdte, 1915 augusztus 1-el tartalékos zászlóssá, majd 1916 augusztus 1-el tartalékos hadnaggyá léptették elő, a cs. és kir. 7. vártüzér zászlóalj állományában. Még életében elnyerte a Bronz Katonai Érdemérmet hadiszalagon, a Bronz Vitézségi Érmet, valamint a Károly Csapatkeresztet. Korábban elszenvedett sebesülésébe 1918 március 15-én belehalt. Bajtársai a follinai temetőben hantolták el. Brandstein hadnagyot posztumusz a Katonai Érdemkereszt III. osztályával tüntették ki, hadidszítménnyel és a kardokkal. Testét szülei exhumáltatták és 1918 október 27-én a komáromi zsidó temetőben helyezték örök nyugalomra. Emlékét a zsidó hősi halottak emléktáblája őrzi.