Damnatio memoriae

A damnatio memoriae kifejezést biztosan sokan ismerik - szó szerint az "emlékezet elátkozását", azaz kitörlését jelenti. Gyakorlatát már az ókori Egyiptomból is ismerjük, amikor a fáraók kitöröltették a feliratokból a nekik nem tetszó elődeik nevét, de a Római Birodalom idejében is létezett ez az eljárás. De említhetnénk a sztálini érát is, ahol a perbe fogott és kivégzett funkcionáriusokat eltűntették a fényképekről. 

Valamiért sokan szükségét érzik annak, hogy amikor a saját családi hagyatékból régi fényképeket, dokumentumokat értékesítenek, eltüntessék vagy olvashatatlanná tegyék az azon szereplő neveket. Kitüntetésgyűjtők gyakran találkoznak azzal a jelenséggel, hogy egy-egy személy kitüntetéseihez tartozó adományozó okiratokat, igazolványokat a leszármazottak kidobják, megsemmisítik, azzal az indokkal, hogy azon szerepel az egykori tulajdonos neve. 

A jelenség okainak boncolgatásába nem szeretnék belemenni, de a saját, múltat kutatói szemszögömből nézve végtelenül szomorúnak érzem ezt az eljárást, hiszen információk vesznek el általa.

A mostani bejegyzésben néhány ilyen esetet szeretnék bemutatni. 

Elsőként "Béla", aki a róla készült portrét 1889 október 2-án dedikálta. A felvétel alapján a cs.

és kir. 5. vártüzér zászlóalj egyéves önkéntese lehetett. A dátum felett jól látható a kivakart felirat. Először azt gondoltam, hogy Béla vezetékneve állhatott ott, de jobban megnézve arra jutottam, hogy valószínűleg annak a nevét írta oda, akinek dedikálta a képet. A Mager Ottó Duna utcai műtermében készült felvétel több mint 130 éves, így nehéz elképzelni miért gondolta úgy bárki is, hogy a felirat diszkreditálhat valakit. 

A "fekete bárók" emléke Komáromban

Tavaly nyáron - sok év után - ismét ellátogattam az Ujvárba és az Öregvárba. Az Ujvár kapuján belépve lettem figyelmes a képen látható fekete márvány emléktáblára. A szlovák mellett magyar és angol nyelvű feliratot is véstek rá, azonban meglehetősen rejtélyes fogalmazásút: 

"Az erőd laktanyaként szolgált azoknak a katonáknak, akik a parancsuralmi rendszer ellen voltak". 

A szlovák szöveg évszámaiból nyilvánvaló volt, hogy a csehszlovák idők kommunista diktatúrájában történt eseményeknek állít emléket a tábla. Mivel kíváncsi voltam, mi lehet ez az emlékmű, lefotóztam és kissé utánanéztem az ott olvashatóknak.

Fénykép 14.: Csehszlovák lovasság

A mostani bejegyzésben egy csehszlovák lovaskatonákat ábrázoló csoportképet szeretnék bemutatni. Tudomásom szerint a korszakban csupán egyetlen lovasalakulat állomásozott az északi városrészben, de szerencsére a fotón látható tábla egyértelművé teszi, hogy a 3. számú ezred 5. századának katonái láthatók a felvételen. 

Fénykép 8. Csehszlovák katona

Észak-Komáromban, mint határvárosban a kezdetektől nagy létszámú csehszlovák katonaság állomásozott. A helyőrség nagy részét a lovassági, tüzér és műszaki alakulatok mellett a 12.csehszlovák gyalogezred adta, amelyet az 1919-ben elhunyt Milan Rastislav Štefánik tábornok nevét viselte. Érdekes körülmény, hogy az alakulat hadrendi száma megegyezett az 1918 előtt a városból és környékéről kiegészített osztrák-magyar gyalogezredével. Ebben az ezredben szolgált a képen látható katona, a gallérján olvasható 12-es szám szerint. Hajtókája a gyalogos fegyvernemnek megfelelően cseresznyepiros. Bár a felvétel nincs dátumozva, a vállszalag gombjából kiderül, hogy a kép 1930 előtt, a húszas években készült. A csehszlovák hadsereg ugyanis ekkor cserélte le a az összefonódó CS betűket ábrázoló gombjait a keresztezett kardokkal díszített változatra (ezt egyébként ma is használja a cseh hadsereg).

Képeslap 3. Látkép bunkerekkel (frissítve)