Fénykép 27.: Egy úr díszmagyarban

A most bemutatandó fényképet is nevezhetem "döglött aktának", hasonlóan ahhoz, amiről ez a korábbi bejegyzés szólt. Igaz, itt kevesebb idő - két év - kellett a megfejtéshez, illetve egy kutatótárs segítsége. 

A nagy méretű kabinetfotó Mager Ottó Duna utcai műtermében készült, minden bizonnyal 1896-ot megelőzően, a fényképész ugyanis ebben az évben hunyt el. A személyről nem sokat árult el a fotó. Ugyan a hátlapon eredetleg volt írás, de annak jó része elveszett, amikor a kartont körbevágták, valószínűleg keretezés céljából. A szövegtöredék önmagában megfejthetetlennek tűnt. 

Honvédtisztek 1871

A kiegyezés után az egykori 1848/49-es honvédeknek immár nem kellett megtorlástól, rendőri zaklatástól tartani. Lehetőségük nyílt a szervezkedésre, egyesületalapításra. Hamarosan megalakultak az úgynevezett honvédegyletek, amelyek igyekeztek összefogni az egy-egy vármegye, vagy nagyobb város területén élő veteránokat. 

Természetesen nem minden egykori honvéd volt tagja a szervezetnek, a volt tisztek azonban meglehetősen nagy számban voltak jelen az egyletek életében. Az egyleti tagság feltétele volt az igazolás, mivel sokan voltak, akik előnyöket remélve honvédnek adták ki magukat. Valószínűsíthetően ilyen irányú tájékoztatás végett született meg a Morzsányi Sándor egykori főhadnagy által szerkesztett 7000 igazolt, s életben levő 1848/9-diki honvédtiszt névjegyzéke rang és betűszerint címet viselő kiadványa. Az 1871-ben közzétett 32 oldalas füzet, mint a címe is mutatja az igazolt tisztek névjegyzékét tartalmazta, rendfokozatok szerint szétbontva. A lista a nevek mellett a lakhelyet is tartalmazta, de csupán a vármegyét , illetve a nagyobb városokat nevezték meg.

Osztrák Arany Vitézségi Érmesek Komáromnál 1849 (III. rész)

Ignaz Kohlmann őrmester

Ferko/Demko Czuchraniuk gránátos tizedes

Dimitro/Gmitro/Johann Schramm őrvezető/tizedes

Nachim/Josef Wagner közlegény

mind a négyen a cs. kir. 15. (Adolf nassaui herceg) sorgyalogezred katonái

Osztrák Arany Vitézségi Érmesek Komáromnál 1849 (II. rész)

A második komáromi csata 1849. július 2.

A második komáromi csatában öt osztrák katona érdemelte ki az Arany Vitézségi Érmet.

Osztrák Arany Vitézségi Érmesek Komáromnál 1849 (I. rész)

Amikor témát kerestem ehhez a bejegyzéshez, eszembe ötlött Adolf Ascher: Gut und Blut für unsern
Kayser című kötete. Ascher munkája nem más, mint egy gyűjtés az Arany Vitézségi Érmet elnyert katonákról, amelyet 1898-ban, Ferenc József 50 éves uralkodói jubileuma alkalmából jelentetett meg. A kötet háborúk szerint sorolja fel az Arany Vitézségi Éremmel kitüntetett katonák nevét, alakulattal, rendfokozattal, a fegyvertény idejének és helyének megjelölésével. Néhány, akkor még élő katonáról hosszabb ismertetés is olvasható a műben, sokszor az illető portréjával illusztrálva.

Dokumentum: Nemzetőri tiszti gyűlés jegyzőkönyve Komárom 1849

A tatai születésű Hamary Dániel részt vett az 1848/49-es szabadságharcban, és a komáromi várőrséggel együtt tette le a fegyvert. Élményeiről később könyvet is írt  Komáromi napok 1849-ben, Klapka György honvédtábornok alatt címmel. Az alábbi jegyzőkönyvet is ő publikálta 1868-ban a Honvéd című katonai folyóiratban.

„Folyó 1849-dik évi augusztus 9-én d.e. 10 órakor Amtman Jenő polgármester úr elnöklete alatt tartott nemzetőri tiszti gyűlés jegyzőkönyve. 

„Miután a várőri szolgálat sokkal tetemesb, minthogy ezt megbízatásához képest a nemzetőrség jelenlegi létszámában teljesíthetné, — nem tekintve azért az erre vonatkozó törvény betűire, de a beállott szükség által parancsolt eszközöket véve foganatba, elhatároztatott, mikép 

Ledöntött sírkövek

Hűséges olvasóm és egyben lelkes segítőm, Lengyel Ákos küldött a minap két fényképet, amik mélyen elszomorítottak. A képek ugyanis két "újrafelhasználásra" váró sírkövet ábrázoltak. A feliratuk szerint ez egyik alatt egy 1848/49-es honvédtiszt pihent, a másik egy I. világháborús veterán, 1942-ben vitézzé avatott törzstiszt nyughelyét jelölte, az észak-komáromi temetőben. 

Mivel a sírokat már minden bizonnyal felszámolták, ezért legalább itt a blogon igyekszem emléket állítani ennek a két magyar katonának, akiket az utókor - úgy tűnik - feledésre ítélt.

nemesszeghi Nemesszeghy Antal honvéd hadnagy

Nemesszeghy István csizmadiamester, városi polgár és Csóka Judit fia. Született: Komárom, 1830. április 6., római katolikus. Foglalkozása: csizmadia segéd. Felesége 1852-től boronkai Boronkay Anna.

1848 őszétől honvéd. Őrmester, majd 1849. július 16.-tól hadnagy a 101. honvédzászlóaljban a Közép-Tiszai hadseregnél. Szeptember elején menekültként Komáromba érkezik, a 18. zászlóaljhoz osztják be szolgálattételre. A vár őrségével teszi le a fegyvert.

A szabadságharc után csizmadiamester Komáromban, a  helyi honvédegylet tagja. A komáromi ipartestület és betegsegélyző egyesület elnöke volt. Meghalt Komáromban, 1900. február 8-án.

Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban

Sóváry (Sohár) Ottó őrnagy

1874-ben született a szolnok-doboka vármegyei Bethlen-ben. 1896 május 1-től hadnagy a cs. és kir. 23. tábori vadászzászlóaljban, 1901 május 1-én főhadnaggyá léptetik elő. 1907 és 1910 között a kőszegi katonai alreáliskolában tanít, matematikát, természettörténetet és katonai gyakorlatokat. 1910 november 1-el százados, a cs. és kir. 83 gyalogezredben. A mozgósításkor az ezred 15. századának parancsnoka. 1914 szeptember 7-én Lublinnál megsebesül, majd október 22-én ismét, ezúttal súlyosan. A felkarján és a mellkasán elszenvedett sérüléseit a prágai 2. tartalékkórházban kezelték. A Katonai Érdemkereszt hadiékítményes 3. osztályával tüntetik ki. Sebesülése maradandónak bizonyul, az 1917-ben megejtett felülvizsgálat szerint csapatnál nem, csupán helyi alkalmazásban szolgálhat tovább. Ismeretlen időpontban őrnaggyá léptetik elő. 1920 után Észak-Komáromban marad, ahol a bencés gimnáziumban tornatanárként működik. A Felvidék és Komárom visszatérése után a magyar hatóságok  nyugállományú őrnagyi rendfokozatát elismerik, Sohár a városban szerveződő frontharcos mozgalom egyik vezetője lesz. 1942 február 18-án vitézzé avatják, nevét Sóváryra változtatja. A Vitézi Rendben tisztséget is vállal, mint a vármegye vitézi széktartója. 1943-ban Nemzetvédelmi Kereszttel tüntetik ki. 1944-ben hal meg. 

Frissítés 2020: Sóváry őrnagy sírkövét sikerült megmenteni az "újrafelhasználástól", Legát István jóvoltából hamarosan biztos helyre fog kerülni.

Hírek a múltból 21: Egy öreg honvéd halála

Az első világháború hírei közt bukkantam erre a rövidke nekrológra. Komárom egyik utolsó 48/49-es honvédje, a vármegyei honvédegylet tagja, Kozma Mihály 1915-ben 83 évesen hunyt el. 

— Katonatemetés. Küzdött az oroszok ellen és meghalt : — immáron sablonos, konvenciós mondás. Halljuk napról-napra. És mégis, a hősi halálozások mostani sűrű sorozatában is fájó megilletődéssel adunk hírt egy derék magyar harcos elhunytáról. Nem a muszka golyó : a kor vitte sírba ezt a katonát,akinek nem csukaszürke volt a mundérja, hanem kávébarna az atillája. Mert néhai Kozma Mihály bizony nem most, hanem 1849-ben verekedett a muszkával s megadatottneki, hogy megérje ezt a mai történelmi nagyságú időt is. Pénteken délután temették el az agg harcost, ki nyolcvanhárom évet élt s polgári foglalkozásara nézve ny. fogházőrmester volt. A magyar szabadságharc vitézinek végtisztességén megjelentek F Szabó Géza, Komárom város polgármestere s Peredi Géza dr., a komáromi függetlenségi pártkör elnöke is. 

Komáromi Ujság 1915 április 1. 

A szabadságharc komáromi veteránjai

A kiegyezés után az egész országban megalakultak a honvédegyletek. A Komárom vármegyei szervezet 1867 júliusában jött létre. Tiszteletbeli elnöknek Perczel Mór tábornokot kérték fel, az alelnök Thaly Zsigmond ezredes, jegyző pedig Vörös Benő százados lett. Az egylet szervezete az egész vármegyére kiterjedt, Tata kivételével, ahol önálló honvédegylet működött.