Képeslap 15.: A hadbíró képeslapja

Ezt a képeslapot 1900. január 27-én adták postára Komáromban. Ez még egy úgynevezett
hosszúcímzéses képeslap, amelynél a hátlapra csak a címzés és a bélyeg, illetve az esetleges feladó adatai kerültek. Magát az üzenetet az előlapra írták. Itt is ezt láthatjuk, bár a Czike Dénes komáromi papírkereskedő kiadásában megjelent, a legendás kőszüzet ábrázoló lapra csak néhány üdvözlő sor fért rá. Ebben az esetben ez német nyelven íródott, a kézírást, bevallom nem tudtam megfejteni. 

Zsolt Béla és a Nagy Háború hősi halottja: Vaskó Balázs

Nemrég olvastam el Zsolt Béla önéletrajzi ihletésű regényét, a Villámcsapást, amely egyszersmind érdekes korrajz a világháború lőtti Komáromról. A főszereplő Schwarz András a bencés gimnázium tanulója, belép a diákok között szerveződő Galilei-körbe. A kör egyik tagja V. Balázs, akiről leírja, hogy később Jászi Oszkár köréhez tartozott, ésa mikor elesett a háborúban, Jászi írt róla nekrológot a Világ című lapban. 

Bár a vezetéknevét nem írta ki, viszonyalg könnyű volt kideríteni, hogy Vaskó Balázsról van szól. Az 1894-es születésű harmadéves joghallgató a cs. és kir. 83. gyalogezred 6. századában szolgált mint tartalékos hadapródjelölt. 1915. augusztus 29-én, pontosan 110 évvel ezelőtt halt hősi halált a galíciai Zulice (ma Ukrajna) mellett. Emlékét az evangélikus templomban elhelyezett emléktábla őrzi. 

A Nagy Háború hősi halottja: Czike Dénes

Czike Dénes 1895 november 30-án született Komáromban, Czike Zsigmond és Guba Ilona
gyermekeként, református családban.  1910-1913 között a győri Felső Kereskedelmi Iskolában végezte tanulmányait. 

1915 májusában vonult be a cs. és kir. 83. gyalogezredbe, az alakulat kötelékében az év júliusától 1916 június elejéig frontszolgálatot teljesített, ekkor betegség miatt hazaküldték. Egy folyó átúszásakor súlyosan megfázott, amiből sajnos sohasem sikerült teljesen felgyógyulnia. 1917 februárjában visszatért alakulatához. Júniusban II. osztályú, augusztusban I. osztályú Ezüst Vitézségi Éremmel tüntették ki. 1917 október 1-el tartalékos hadnaggyá léptették elő, ekkor ő volt az ezred 10. századának parancsnoka. 

1918 június 15-én, a II. piavei csata első napján a 33. rohamzászlóalj szakaszparancsnokaként a Piavén átkelve vezette támadásra embereit az olasz géppuskaállások ellen, amelyeket közelharcban elfoglaltak, majd a megszerzett pozíciót több órán keresztül kézigránátharcban védelmezték. A 23 esztendős hadnagy teljesítményét Tiszti Ezüst Vitézségi Éremmel ismerte el a hadvezetés. 

Czike hadnagy szerencsésen hazatért a háborúból, egy ideig a Nemzeti Hadseregben is szolgált. Sajnos a háborúban szerzett betegsége tüdőbajjá fejlődött ki, ami végzetesnek bizonyult. 101 éve, 1921. február 18-án hunyt el egy budakeszi szanatóriumban. Komáromban temették el, sírjának meglétéről nincs információm. Emlékét az észak-komáromi református templom emléktáblája őrzi, akárcsak Zsigmond nevű bátyjáét, aki 1919-ben hunyt el, ugyancsak háborús betegsége következtében. 

Komárom evangélikus hősi halottai az I. világháborúban

A 20. század elején Komáromban az evangélikus egyházé volt a legkisebb gyülekezet (a
görög katolikus és ortodox felekezetek csak szórványként voltak jelen). Az utolsó, 1910-es népszámláláson 728 fő vallotta magát evangélikusnak. A 700 fősre tehető közösség 13 tagja esett el az I. világháború során, legalábbis ennyi név szerepel az észak-komáromi evangélikus templomban található emlékművön. Az emléktábla felavatásáról eddig nem sikerült közelebbi adatokat találnom, de minden bizonnyal az 1920-as években kerülhetett rá sor. A felvésett nevek mellett rendfokozat és a halál éve szerepel. 

Portré 3.: Karl Wertheimer

Karl Wertheimer 1887-ban született a délt-tiroli Meranban (ma: Merano, Olaszország).

A budapesti hadapródiskola elvégzése után, 1907. szeptember 1-én kezdte meg szolgálatát a cs. és kir. 83. gyalogezrednél, mint hadapródtiszthelyettes. Ugyanitt lett 1910. május 1-én hadnagy, majd 1911 március 11-én elkészült az itt bemutatott fotó. a 24 esztendős tisztről. 

Nyugdíjasok

1906-ban jelent meg először Az osztrák-magyar hadsereg nyugállományú tisztjeinek sematizmusa

című kiadvány. A hivatalos adatok alapján szerkesztett, ámde magában nem hivatalos periodika a közös hadsereg, a haditengerészet, a Landwehr, valamint a cs. kir. csendőrség nyugállományú és szolgálaton kívüli tisztjeit és tisztviselőit tartalmazta. A neveket rendfokozat szerint csoportosítva közölte, a nyugdíj vagy a kilépés időpontjával, a kitüntetésekkel és a lakhellyel együtt. A későbbi számok már a születési évet is közölték, továbbá azt is, hogy az illető mely háborúkban vett részt. Sok személynél a pontos lakcímet is feltüntették. Az első kiadást még öt kötet követte 1908-ban, 1910-ben, 1911-ben, 1913-ban és 1914-ben. A szerkesztő Dr. Jaro Parall tartalékos százados volt, a kiadó Grazban működött. A nyugállományúak sematizmusa értékes forrás a korszakkal foglalkozó kutatók számára. A megjelent számok online kereshetőek ITT.

Ebben a bejegyzésben azokat a személyeket válogattam ki az utolsó, 1914-es kiadványból, akik Komáromban éltek. 

Ledöntött sírkövek

Hűséges olvasóm és egyben lelkes segítőm, Lengyel Ákos küldött a minap két fényképet, amik mélyen elszomorítottak. A képek ugyanis két "újrafelhasználásra" váró sírkövet ábrázoltak. A feliratuk szerint ez egyik alatt egy 1848/49-es honvédtiszt pihent, a másik egy I. világháborús veterán, 1942-ben vitézzé avatott törzstiszt nyughelyét jelölte, az észak-komáromi temetőben. 

Mivel a sírokat már minden bizonnyal felszámolták, ezért legalább itt a blogon igyekszem emléket állítani ennek a két magyar katonának, akiket az utókor - úgy tűnik - feledésre ítélt.

nemesszeghi Nemesszeghy Antal honvéd hadnagy

Nemesszeghy István csizmadiamester, városi polgár és Csóka Judit fia. Született: Komárom, 1830. április 6., római katolikus. Foglalkozása: csizmadia segéd. Felesége 1852-től boronkai Boronkay Anna.

1848 őszétől honvéd. Őrmester, majd 1849. július 16.-tól hadnagy a 101. honvédzászlóaljban a Közép-Tiszai hadseregnél. Szeptember elején menekültként Komáromba érkezik, a 18. zászlóaljhoz osztják be szolgálattételre. A vár őrségével teszi le a fegyvert.

A szabadságharc után csizmadiamester Komáromban, a  helyi honvédegylet tagja. A komáromi ipartestület és betegsegélyző egyesület elnöke volt. Meghalt Komáromban, 1900. február 8-án.

Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban

Sóváry (Sohár) Ottó őrnagy

1874-ben született a szolnok-doboka vármegyei Bethlen-ben. 1896 május 1-től hadnagy a cs. és kir. 23. tábori vadászzászlóaljban, 1901 május 1-én főhadnaggyá léptetik elő. 1907 és 1910 között a kőszegi katonai alreáliskolában tanít, matematikát, természettörténetet és katonai gyakorlatokat. 1910 november 1-el százados, a cs. és kir. 83 gyalogezredben. A mozgósításkor az ezred 15. századának parancsnoka. 1914 szeptember 7-én Lublinnál megsebesül, majd október 22-én ismét, ezúttal súlyosan. A felkarján és a mellkasán elszenvedett sérüléseit a prágai 2. tartalékkórházban kezelték. A Katonai Érdemkereszt hadiékítményes 3. osztályával tüntetik ki. Sebesülése maradandónak bizonyul, az 1917-ben megejtett felülvizsgálat szerint csapatnál nem, csupán helyi alkalmazásban szolgálhat tovább. Ismeretlen időpontban őrnaggyá léptetik elő. 1920 után Észak-Komáromban marad, ahol a bencés gimnáziumban tornatanárként működik. A Felvidék és Komárom visszatérése után a magyar hatóságok  nyugállományú őrnagyi rendfokozatát elismerik, Sohár a városban szerveződő frontharcos mozgalom egyik vezetője lesz. 1942 február 18-án vitézzé avatják, nevét Sóváryra változtatja. A Vitézi Rendben tisztséget is vállal, mint a vármegye vitézi széktartója. 1943-ban Nemzetvédelmi Kereszttel tüntetik ki. 1944-ben hal meg. 

Frissítés 2020: Sóváry őrnagy sírkövét sikerült megmenteni az "újrafelhasználástól", Legát István jóvoltából hamarosan biztos helyre fog kerülni.

Képeslap 6.: Postán küldött dicsőség (frissítve)

A cs. és kir. 83. gyalogezred indulója

A cs. és kir. 83. gyalogezred zenekarát 1904 és 1918 között Gustav Feifer karmester vezette. Működése alatt két indulót komponált az alakulat számára. Ezek közül az egyik, a Schikofsky-indulóként is ismert zenedarab hallgatható meg a mellékelt felvételen. Az ezred akkori tulajdonosáról, báró Karl von Schikofsky gyalogsági tábornokról (1850-1927) elnevezett melódia ugyan nem volt hivatalos ezredinduló, de valószínűleg gyakran felcsendült Komáromban, ahol az ezredzenekar rendszeresen koncertezett.

Az elsők

Az I. világháború első komáromi hősi halottja a Komáromi Ujság 1918 júniusi gyűjtése szerint Éhmann (Ehmann) Béla volt, aki 1914 augusztus 16-án a szerbiai Višegrad közelében halt hősi halált 21 éves korában. Róla sajnos csak annyit tudunk, hogy a komáromi 12. közös gyalogezredben szolgált gyalogosként. Emlékét a Szent András templomban elhelyezett emléktábla őrzi.

Az első hősi halott, akinek halálhíre eljutott a városba, Borsi Ferenc, a 83. közös gyalogezred 22 esztendős hadapródja volt. Ő 1914 augusztus 28-án halt meg a mai Lengyelország területén található Bychawa településen. Halálról ennyi jelent meg a helyi sajtóban:

Őszinte megilletődéssel vettük a szomorú hírt, hogy Borsi Ferenc Komárom sz. kir. város számtisztje, Borsi Ferenc posta és távírda szakmunkavezető fia [...] hősi halált halt a hazáért.

Komáromi Ujság 1914. október 1.

Az ő neve is a Szent András templom emléktábláján szerepel. Ugyanezen a napon halt hősi halált a 31. honvéd gyalogezredben szolgáló 25 éves Halász Gábor honvéd, valamint az 1881-es születésű Kacz József százados. Utóbbiról egy későbbi posztban fogok megemlékezni.

A cs. és kir. 83. gyalogezred

Az első világháború kitörését megelőzően Komárom helyőrségének nagy részét a cs. és kir. 83. gyalogezred tette ki. Ezt az alakulatot szeretném most röviden bemutatni.