A következő címkéjű bejegyzések mutatása: II. világháború. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: II. világháború. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. január 7., kedd

A II. világháború hősi halottja: Eduard Österreicher

A korábbi években már több olyan német katonáról megemlékeztem itt a blogon, akik a II.
világháború végén, a Komárom környéki harcokban haltak hősi halált. Közülük hárman, név szerint Franz Marass, Johann Stiglmayr és Josef Kaltenbrunner ugyanazon a napon, január 7-én estek el, pontosan 80 évvel ezelőtt. A környéken zajlott harcok részletes történetét sajnos nem ismerem, de feltűnő hogy valamennyi katona osztrák területről származik, tehát a januárban itt bevetett alakulatok valószínűleg nagyobbrészt ausztriai kiegészítésűek volt. 
Az említett katonák emlékét egyebek mellett az úgynevezett Sterbebildek őrzik: ezeken a német nyelvterületen elterjedt, nyomdai úton sokszorosított halálozási értesítőkön az elhunyt fényképe is szerepelt. 
Most is egy ilyen Sterbebildet szeretnék bemutatni: Eduard Österreicher a korábban említett bajtársaihoz hasonlóan 1945. január 7-én esett el a Komárom környéki harcokban. A nyomtatványból csupán annyi derül ki, hogy halálakor 36 éves volt, családos és civilben molnár vot, valamint egy fűrészlamom és egy gazdaság tulajdonosa. A származására sajnos semmi sem utal, a fentiek fényében csupán feltételezem, hogy ő is osztrák származású lehetett. A Német Hadisírgondozó Népi Szövetség adatbázisában sajnos nem találtam meg Eduard Österreicher nyomát, így személyére vonatkozóan további részletekkel nem szolgálhatok.    


 

2024. szeptember 3., kedd

Képeslap 12: Belsővár kantin

Ebben a bejegyzésben egy ritkább képeslapot szeretnék bemutatni. A lapot ugyan postára adták 1944
februárjában, Komáromból Budapestre, de sem a címzett személye, sem a rövid üzenet nem bír különösebb jelentőséggel. 
Annál inkább érdekes a lap "képes fele", mivel egyedülálló felvételeket mutat be. A képeslapot Mórocz Ernő fényképész adta ki, minden bizonnyal ő készítette a rajta látható fotókat is.  Mórocz a Felvidék 1938-as visszatérése után kezdte működését, Alexej Sobotka cseh fényképész műtermét vette át, aki visszatelepült Brnoba. Mórocz 1948-ig működhetett, utána kitelepítették Békéscsabára. 

2024. május 11., szombat

Komárom 1940


Egy kedves kutatótárs nemrégiben egy érdekes dokumentumra hívta fel a figyelmemet: a Magyar Nemzeti Levéltár jóvoltából digitálisan kutathatóvá vált egy jegyzék, amely a m. kir. székesfehérvári honvéd hadtest parancsnokság alárendeltségébe tartozó alakulatok adatait tartalmazza. 

A gépelt táblázatban az alakulat neve mellett az elhelyezése, illetve a parancsnok neve szerepel, az 1940-es állapotnak megfelelően. A jegyzék 128 katonai szervezet adatait közli, ebből 28 Komáromban települt. A mai bejegyzésben ezeket teszem közzé. 

2023. szeptember 28., csütörtök

Trench art kulacspohár

A trench-art, avagy magyar nevén lövészárok-művészet az az alkotó tevékenység, amelyet
jellemzően háborús időkben katonák, hadifoglyok, időnként civilek végeznek. Ennek során jellemzően katonai tárgyakat, felszereléseket, vagy akár harctéri hulladékot alakítanak át dísz-, illetve emléktárggyá. A mai bejegyzés egy ilyen tárgyat mutat be.

Néhány éve a világhálón bukkant fel az alábbi képeken látható ivóalkalmatosság. Egy alumíniumból készült, 2,5 decis német kulacspohár, gyártójelzés nélkül. Egykori (valószinűleg nem az első) tulajdonosa egy magyar katona lehetett. 

2022. március 30., szerda

Igazolvány 1945


Ma már viszonylag kevesen tudják, hogy Komáromban közvetlenül a háború után szűrőtábor működött. A főként osztrák és német területről hazaszállított hadifoglyokat és más személyeket a Csillagerődben őrizték, miközben igyekeztek közülük kiszűrni azokat, akiket a hatóságok felelősségre kívántak vonni. Elsősorban háborús bűnösökre vadásztak, de az SS, illetve a Nyilaskeresztes Párt tagjait is keresték. Mellettük természetesen több ezer más nyugatról hazatért személy is megfordult a táborban. 

2022. január 7., péntek

A II. világháború hősi halottja: Josef Kaltenbrunner

Josef Kaltebrunner tizedes (Obergefreiter) 1911. január 4-én született a Felső-ausztriai
Altmünster mezővároshoz tartozó Neukirchen faluban. Osztrák honfitársaihoz hasonlóan a II. világháború során ő is a német Heer kötelékében vett részt a II. világháborúban. 

Háborús szolgálatnak részletei, alakulata nem ismertek, annyi bizonyos, hogy 1945. január 7-én, három nappal a 34. születésnapja után halt hősi halált a Komárom környéki harcokban. Ugyanezen a napon esett el két másik, osztrák származású német katona, Johann Stiglmayr és Franz Marass is, akikről már korábban megemlékeztem itt a blogon. 

Josef Kaltebrunnert valószínűleg a dél-komáromi Hősi Temetőben hantolták el, számos bajtársával együtt. A temetőben nyugvó német katonákat 1998-ban a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség munkatársai exhumálták. A maradványokat a budaörsi magyar-német katonai temetőben helyezték örök nyugalomra. Kaltenbrunner tizedest nem sikerült azonosítani a feltáráskor, de feltehetőleg azok között volt, akiket ismeretlenként temettek újra Budaörsön. Josef Kaltenbrunner emlékét a budaörsi temető emlékkönyve mellett a szülőfaluja templomkertjében felálltott háborús emlékmű is őrzi. 



2020. június 19., péntek

A II. világháború hősi halottja: Franz Köck

A közelmúltban tragikus hirtelenséggel elhunyt György Károlyné Rabi Lenke, Komárom II. világháborús történetének kutatója. Ezt a bejegyzést, mely részben az általa közölt információkon alapul, az ő emlékének ajánlom!

A brit Royal Air Force repülőgépei 1944 folyamán több, mint 1300 darab hajó elleni aknát szórtak le a magyarországi Duna-szakaszra, a hajóközlekedés akadályozása, illetve az úszóegységek rombolása céljából. A "Gardening" fedőnevű műveletet jórészt a RAF 205. Bomber Group Vickers Wellington és Consolidated B-24D Liberator hajtották végre. 
A magyar és német erők természetesen igyekeztek a berepülő gépeket lelőni, illetve a már ledobott aknákat hatástalanítani. A hajózóút megtisztítása azonban nem járt teljes sikerrel, az aknáknak számos hajó áldozatul esett. 
1944 október 11-én hétfőn, Monostornál, az 1772. folyam-kilométernél aknára futott a Bayerischer Lloyd PASSAU nevű vontatógőzöse. A hegymenetben haladó hajóhoz két uszály volt kötve, az egyik üres volt, a másik élelmiszert szállított. A PASSAU a viszonylag sekély vízben nem süllyedt el, de a robbanás számos áldozatot szedett a legénységből. A túlélőket a detonáció hangjára összegyűlt helyi civilek menekítették ki a partra. Az áldozatok közt volt Franz Köck, a Bayerischer Lloyd hajózási társaság tisztje is (az sajnos nem derült ki egyértelműen, hogy ő volt-e a hajó parancsnoka, vagy beosztott tisztként szolgált).


Köszönet a további információkért Ágoston Gézának és Legát Istvánnak!

2020. január 31., péntek

A II. világháború hősi halottja: Johann Stiglmayr


Johann Stiglmayr őrvezető (Gefreiter) 1925 január 31-én született a felső-ausztriai Rannán. Ez a pár házból álló törpefalu ma közigazgatásilag Peuerbach városkához tartozik.

Stiglmayr egy rögtönzött alakulat, egy úgynevezett "Gneisenau"-zászlóalj katonájaként vett részt a Komárom környéki harcokban. Korábban már megsebesült, ezért megkapta a Sebsülési Jelvényt. Az egységét a bécsi XVII. hadkerület területéről állították fel 16. hadrendi számmal, valós ereje nem ért fel egy rendes zászlóaljéval, ezért harccsoportnak (Kampfgruppe) nevezték. Stiglmayr őrvezető a harccsoport 2. századának katonájaként esett el 1945 január 7-én, nem sokkal a 20. születésnapja előtt. 
Johann Stiglmayrt valószínűleg a dél-komáromi Hősi Temetőben hantolták el, számos bajtársával együtt. A temetőben nyugvó német katonákat 1998-ban a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség munkatársai exhumálták. A maradványokat a budaörsi magyar-német katonai temetőben helyezték örök nyugalomra. Stiglmayr őrvezetőt nem sikerült azonosítani a feltáráskor, de feltehetőleg azok között volt, akiket ismeretlenként temettek újra Budaörsön.


Köszönet a segítségért Rabi Lenkének és Dr. Számvéber Norbert alezredesnek!

2019. október 27., vasárnap

Dokumentum: Igazoló bizottsági határozat Komárom 1945

Annak megállapítása végett, hogy magatartásuk sértette-e a magyar nép érdekeit, igazoló eljárás alá kell vonni a következő személyeket:

a) a honvédségnek tényleges szolgálatot teljesítő hivatásos, szolgálatonkívüli viszonybeli és tartalékos tisztjeit, tisztviselőit és tiszthelyetteseit;
A posztot nyitó idézet az 1945. évi 24.300 H. M számú rendeletből, amely előírta a honvéd tiszti-, és tisztviselői kar igazolási eljárás alá vonását. A rendelet részletesen leírta az igazolás menetét, az igazolóbizottságok működését, valamint az eljárás lehetséges végeredményeit.

2019. március 31., vasárnap

Szovjet dokumentum

Ukrajnából került elő az alábbi dokumentum, amely a II. világháborúban Komárom környékén vívott harcok emléke. Sajnos az egykori tulajdonos alakulatát nem sikerült beazonosítani, bár a bélyegzőn jól olvasható a tábori postaszám.




Igazolás 

Kiadatott BEZNOSZJUK ALEKSZANDR vöröskatonának, azon alkalomból, hogy kitüntette magát a harcokban GYŐR és KOMÁROM elfoglalása során, a Szovjetunió marsallja, legfelsőbb katonai parancsnoka, Sztálin elvtárs 1945. március 28-án kelt 315. számú parancsával HÁLÁJÁT FEJEZI KI.

EGYSÉG PARANCSNOKA: KARPUK gárda őrnagy
TÖRZSFŐNÖK: PODOBIN őrnagy

A fordításért köszönet Ványai Mártonnak! 

2019. március 11., hétfő

Komáromi veteránok: Tarján Mihály

Tarján Mihály 1891-ben született Szőnyben Tachauer Sámuel és Kohn Julianna második
gyermekeként. Édesapja 1890 óta szikvízgyártó üzemet működtetett a településen. Mihály Szőnyben és Komáromban járt iskolába, majd Szentendrén a Csoknyay Szerszámgyárban dolgozott, mint üzemvezető. 1914-ben a háború kitörésekor katonai szolgálatra hívták be.

Háborús pályafutását az alábbi levélből ismerhetjük meg, amelyet ő maga írt, már hadirokkantként, 1916-ban:

2018. december 24., hétfő

A II. világháború hősi halottja: Sebastian Hopfgartner

Sebastian Hopfgartner 1924. március 1-én született a bajorországi Öxing bei Grafingban (a település ma München része). A II. világháborúban kiérdemelte a 2. osztályú Vaskeresztet, valamint az Ezüst Sebesülési Jelvényt is (ezt 3-4 sebesülés után adományozták). Hopfgartner 1944 decemberében a Komárom környéki harcokban súlyosan megsebesült, és a 634-es számú tábori kórházban 1944 december 24-én, Szenteste elhunyt. Halálakor Unteroffizier rendfokozatban (kb. őrmester) szolgált, alakulata a nyilvántartás szerint a 61. tartalék-zászlóalj 4. százada volt, de valószínűleg már másik egység kötelékében vett részt a Komárom környéki harcokban. A halotti értesítője szerint egy gránátos ezredben szolgált.
Sebastian Hopfgartnert a dél-komáromi Hősi Temetőben hantolták el, számos bajtársával együtt. A temetőben nyugvó német katonákat 1998-ban a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség munkatársai exhumálták. A maradványokat a budaörsi magyar-német katonai temetőben helyezték örök nyugalomra. A feltárás során Sebastian Hopfgartnert sikerült azonosítani, így ma már egy rendes sírkő alatt nyugszik a budaörsi temető 12-es parcellájának 583-as számú sírjában, 14 másik bajtársával együtt.

2018. szeptember 28., péntek

A Nagy Háború hősi halottja: Mézes Lajos

Mézes Lajos 1886 szeptember 1-én született, civilben földművesként dolgozott. 1915 tavaszán hívták be harctéri szolgálatra a cs. és kir 5. huszárezredhez. 1915 szeptember 28-án, Volhíniában, egy Novo-Seliki nevű település közelében hősi halált halt. Mézes halálakor már tizedes volt, az ezred II. gyalogos különítményében (Fussabteilung) szolgált, amelyet valószínűleg a lovukat vesztett huszárokból állítottak fel. Mézes Lajos özvegyet és egy árvát hagyott maga után. Emlékét az észak-komáromi református templom emléktáblája őrzi. 

2018. július 12., csütörtök

A II. világháború hősi halottja: Franz Marass

Franz Marass 1910. október 26-án született a Sopron vármegyei Szikrán. A falu a trianoni békediktátum következtében Ausztriához került, ma Seiggraben a neve. 1938-ban Ausztria Németország része lett, az osztrák férfiak a II. világháborúban a német hadseregben szolgáltak. Franz Marassnak is ez a sors jutott osztályrészéül. A háborúból azonban sosem tért haza feleségéhez és gyermekeihez: a német 486/I. gránátos pótzászlóalj katonájaként Komáromnál halt hősi halált 1945 január 7-én. 
Franz Marasst a dél-komáromi Hősi Temetőben hantolták el, számos bajtársával együtt. A temetőben nyugvó német  katonákat 1998-ban a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség munkatársai exhumálták. A maradványokat a budaörsi magyar-német katonai temetőben helyezték örök nyugalomra. A feltárás során Franz Marasst sikerült azonosítani, így ma már egy rendes sírkő alatt nyugszik a budaörsi temető 13-as parcellájának 817-es számú sírjában, három másik bajtársával együtt. Emlékét szülőfalujának II. világháborús emlékműve is őrzi. 












Köszönet Rados Dávidnak és Rabi Lenkének a bejegyzés elkészítéséhez nyújtott segítségükért!

2017. augusztus 23., szerda

Visszaemlékezés: Olofsson Placid tábori lelkész Komáromban

Idén januárban 100 esztendős korában elhunyt Olofsson Placid atya, bencés szerzetespap. Hosszú és példás élettörténetéből most egy rövid időszakot szeretnék kiemelni: Placid atya ugyanis majdnem egy évig Komáromban teljesített szolgálatot, mint tartalékos tábori lelkész. A komáromi állomáshely azonban egyszersmind katonai pályájának a végét is jelentette. A következő szövegrészlet Ézsiás Erzsébet : A hit pajzsa. Olofsson Placid atya élete c. kötetéből származik. A 2004-ben megjelent kötet digitális formában elérhető a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár honlapján.

2016. február 4., csütörtök

Műtárgy: Erdélyi Emlékérem igazolvány

1940 szeptember 5-én a Magyar Királyi Honvédség erői átlépték a trianoni határt, hogy a második bécsi döntés értelmében bevonuljanak Észak-Erdélybe. Miként az 1938-as felvidéki bevonulás esetében is történt, a hadműveletekben részt vevő katonák számára emlékérmet alapítottak. Az Erdélyi Emlékérem megalapítására 1940 október elsején került sor, előlapját Hunyadi Mátyás, hátlapját Erdély címere díszítette. Az emlékérmekhez egyszerű kisméretű viselési igazolvány is tartozott, egy ilyen dokumentum a mai poszt témája.

2016. január 19., kedd

A II. világháború hősi halottja: vitéz Széles István HOZZÁTARTOZÓT KERESÜNK!

Tavaly kaptam egy emailt Somosi György úrtól, aki egy külföldön nyugvó komáromi katona hozzátartozóit keresi. Eddigi kutatásaim sajnos nem vezettek eredményre ezért az olvasókhoz fordulok:

Vitéz Széles István 1921 május 28-án született Észak-Komáromban, katolikus vallású édesanyja neve Furinda Erzsébet. 1944 szeptember 15-én halt hősi halált az Arad megyei Újpanádon, bajtársai a helyi temetőben helyezték örök nyugalomra. Széles István ekkor a m. kir 1/I. harckocsi zászlóaljban szolgált, mint tartalékos karpaszományos szakaszvezető. Sírja szerencsére ma is megvan.

Ezen kívül annyit tudni róla, hogy édesapja érdemei után, várományosként avatták vitézzé 1943-ban, és civilben tanítóként dolgozott. Családja az Eötvös utca 41. szám alatt lakott.


Kérem, hogy aki bármi egyéb információval tud szolgálni vitéz Széles Istvánról, vagy tud még élő rokonságáról, vegye fel velem a kapcsolatot!


2015. szeptember 26., szombat

Hadisírgondozás

Ma két hete, hogy kilátogattam a szőnyi temetőbe egy kis terepmunkára. Nem messze  a bejárattól található egy II. világháborús katonasír. A benne nyugvók nagymamám révén rokonaim, ezért is éreztem úgy, hogy kicsit rendbe kell tennem a sírjukat.
Bacskor Ernő és Bacskor András testvérek voltak, mindketten Dunamocson születtek.  Ernő az idősebb, civilben férfiszabó volt, András, az öccse asztalosnak tanult. Ernő a háború végén már hadköteles korban volt, így őt be is vonultatták, Komáromba került légvédelmi tüzérnek. 19 éves öccse még nem volt katona, viszont az a veszély fenyegette, hogy leventeként Németországba viszik, mint az sok más vele egykorú fiúval előfordult. Bátyja azzal igyekezett megóvni őt, hogy elintézte: Andrást hívják be az ő alakulatához, így nem kell külföldre mennie, és neki lehetősége lesz vigyázni rá. Sajnos ez utóbb végzetes döntésnek bizonyult.

2015. augusztus 13., csütörtök

Műtárgy: Fogászati kezelőlap


A most bemutatott kezelőlapot, hivatalos nevén: Betegfelvételi és kezelési ellenőrző-jegy-et Komáromban állították ki 1944 decemberében. A rajta szereplő névben kissé bizonytalan vagyok, de valószínűsíthetően Eiszrich Ferencnek hívták azt a csallóközaranyosi katonát, akié volt ez  a papír. Bár meglehetősen ritka név, eddig semmiféle katonai adatbázisban nem találtam róla információt Az előlapon feltüntették az alakulatot is, amely a m. kir 101/I híradó(?) zászlóalj 1. központi százada. A kiállító orvosi szerv a m. kir. 2. számú honvéd és közrendészeti helyőrségi kórház fogorvosi rendelője, amely Komáromban működött. Sajnos a kezelő orvos nem szignálta a kezelőlapot. Csupán két bejegyzés olvasható a kezelések rovatban, az első 1944 december 18-án, illetve a következő időpont 22-én, feltehetőleg a kontrollvizsgálat. Az odafirkantott megjegyzésből számomra nem nem derült ki, hogy milyen kezelésben részesült a kezelőlap tulajdonosa, de talán fogorvosok is olvassák a blogot :) Érdekes, hogy a kezelőlap kiállítása 30 fillérbe került, a beavatkozásért már nem számoltak fel pénzt.

2014. november 22., szombat

Könyvajánló: Elsődleges célpontok

Egy nemrégiben megjelent kötetet szeretnék az olvasóim figyelmébe ajánlani: Rabi Lenke könyvtáros, helytörténész több éves kutatómunkájának eredményét foglalja össze az "Elsődleges célpontok - Almásfüzitő és Szőny a második világháborúban" című könyvében.
A mű három nagy egységre osztva mutatja be a két település háborús történetét. Az első rész Szőny és Almásfüzitő korabeli viszonyait, valamint az ott megtalálható hadiüzemeket mutatja be, ezt egészíti ki az 1944-45-ös légi háború résztvevőinek leírása, illetve a Komárom-Esztergom megyében 1938 és 1945 között bekövetkezett repülőesemények felsorolása. A második, "Háborús Krónika" címet viselő rész Füzitő és Szőny háborús éveinek igen részletes és érdekes bemutatását tartalmazza. A kötet harmadik nagy egységét egy adattár képezi, amelyben számos háborús áldozat nevét és adatait gyűjtötte össze a szerző. 
A térség II. világháborús története iránt érdeklődők számára kötelező mű!

A könyv adatai:
Rabi Lenke
Elsődleges célpontok - Almásfüzitő és Szőny a második világháborúban
Almásfüzitő
2014
Kiadó: Almásfüzitő Község Önkormányzata
ISBN szám: 978-963-12-0390-5

Megvásárolható a komáromi Jókai Mór Városi Könyvtárban. Ára 2000 Ft.