Fénykép 32.: A Bergmayer család

Itt a blogon sokszor lehet szomorú témákról olvasni, hiszen az írások túlnyomó része háborúról, hősi halálról szól.

A mostani kicsit más, békebeli történet. De sok szempontból szomorúbb, mint az eddigiek.

Egy szép családi csoportkép Wittmann Nándor műtermében anya, apa és egy néhány hónapos csecsemő, pólyában. Felirat, információ nincs.

Fénykép 23.: Távírász tizedes

A mai bejegyzésben egy Fritz Pál által készített portrét vizsgálunk meg. A felvételen
eg gyalogos tizedes látható, békebeli kék zubbonyban. A mellkasán egy távírász ügyességi jelvényt láthatunk. Ezt a teljesítményjelvényt 1906-ban vezették be, a cs. és kir. távíróezred állományán túl azok a gyalogos és lovas katonák is viselhették, akik sikerrel teljesítették a távírász tanfolyamot lezáró vizsgát. Ennek alapját a Morse-abc ismerete jelentette, de természetesen el kellett sajátítani a rendszeresített szikratávíró, a tábori telefon, valamint az optikai távjelző berendezések használatát is. A jelvény jelenléte egyszersmind megadja a kép kormeghatározásának alsó határát, amely - mint fentebb is olvasható - 1906. 

Képeslap 8.: "már nem vagyok a pokolba " (frissítve)

Ez a 102 éve íródott képeslap a komáromi 18. helyőrségi kórház épületét ábrázolja. Amikor először a kezembe vettem, az előlapon látható áthúzást utólagos firkálásnak véltem. A lapra írt üzenetet elolvasva azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a feladó húzta át a képet. A hátoldalon ez a szöveg olvasható:

Fénykép 6. Egy tizedes portréja

Ez a meglehetősen viharvert felvétel ritkaságnak számít, ugyanis egy viszonylag rövid ideig működő fényképész készítette. Balázsovich Gyula műterme a Baross utca 76-os számú házában volt, ma a Lehár-park áll az épület helyén. A képen látható Balázsovich M. felirat némileg megtévesztő, valószínűleg a hátlap bal felső sarkában az intarziás BG monogram utal a tulajdonos teljes nevére, az M. talán a "műterem" rövidítése lehet.

A képen a közös hadsereg egyik gyalogezredének tizedese látható, díszkabátban (waffenrock), a bal vállán alig kivehetően lövészbojt függ, rajta síp. Szépen megfigyelhető a kabát nyakánál a fehér szegélyű nyakravaló - ezt a nem túl kényelmes kiegészítőt békében a menetöltözetet leszámítva szinte mindig viselni kellett, kiváltképpen a díszöltözethez. A kabát vállvarrásába ilesztett félholdforma párna az úgynevezett vállperec, ami a hajtóka színével megegyező anyagból készült - arra szolgált, hogy ne engedje lecsúszni a vállról a fegyver szíját. 

Az alakulat beazonosításához a hajtókaszín és a műterem működési idejének ismerete nyújt némi segítséget. Balázsovich fényképész 1894-95 körül kezdett dolgozni Komáromban,  egészen 1902 decemberéig, amikor is műtermét bizonyos Szabó Mária vette át. Ezen időszak vége felé települt a városba a csukaszürke hajtókás császári és királyi 76. (Freiherr von Salis-Soglio) gyalogezred 3. zászlóalja. A Sopron környékéről sorozott alakulat egészen 1907-ig Komáromban maradt. A képen látható tizedes talán épp az új helyőrség elfoglalása után örökíttette meg magát. Mivel akkoriban erősen belenevelték a katonákba az ezred-szellemet, elképzelhető, hogy pont a 76-os házszám miatt választotta Balázsovich műtermét a fotózkodásra :)