Nyilatkozat háborús szolgálatról

Ebben a bejegyzésben egy 1941-es keltezésű dokumentumot szeretnék bemutatni. A szép kézírással papírra vetett okmány egy igazolás, amelyet Sulacsik Lajos (1874-1950), a m. kir. pénzügyigazgatóság komáromi kirendeltségének munkatársa állított ki Freier Bertalan számára, a nevezett I. világháborús szolgálatáról.

A Nagy Háború hősi halottja: Kellner Sándor

Az 1897-es születésű Kellner Sándor sok bajtársához hasonlóan az iskolapadból került a harctérre. 1915-től a m. kir. 31. honvéd gyalogezred II. zászlóaljában, a 8. században szolgált mint tartalékos hadapródjelölt őrmester, később t. zászlóssá léptették elő. Kellner zászlós 1917 március 6-án halt hősi halált az olasz fronton, Kostanjevica mellett, mikor fedezékét tüzérségi találat érte. Bajtársai másnap helyezték örök nyugalomra az ivanigradi temető 77-es számú sírjába. A temető jelenlegi állapotáról sajnos nem sikerült információt találnom. 1918-ban posztumusz Nagyezüst Vitézségi éremmel tüntették ki. Ennek eredeti dokumentációja nem maradt fenn, de az 1918. évi 34-es számú Rendeleti Közlönyben kihirdették az adományozást. Kellner Sándor emlékét a komáromi zsidó hősök emléktáblája őrzi. 

A Nagy Háború hősi halottja: Kacz József

Kacz József 1881 január 15-én született Komáromban. A szülővárosában elvégzett gimnázium után a m. kir Ludovika Akadémia tisztképző tanfolyamán tanult 1896-1900 között. Ennek sikeres befejezése után 1900 szeptember 18-án hadapród tiszthelyettesként kezdte meg szolgálatát a m. kir 17. székesfehérvári honvéd gyalogezredben. Hadnaggyá 1901 november elsején lépett elő. 1907 április 20-tól a m. kir 15. trencséni honvéd gyalogezredben szolgált tovább, majd még ugyanezen év május elsején főhadnaggyá léptették elő. 1911 május 1-től a m. kir 13. pozsonyi honvédgyalogezredhez helyezték át. 1913 elején az alakulat IV. zászlóalját az újonnan alakított m. kir 31. veszprémi honvéd gyalogezredhez vezényelték át, Kacz főhadnaggyal együtt. Itt már századparancsnokként szolgált. Az 1914-es mozgósításkor - már századosi rendfokozatban - az ezred II. zászlóaljában az 5. századot vezényelte. 

Az elsők

Az I. világháború első komáromi hősi halottja a Komáromi Ujság 1918 júniusi gyűjtése szerint Éhmann (Ehmann) Béla volt, aki 1914 augusztus 16-án a szerbiai Višegrad közelében halt hősi halált 21 éves korában. Róla sajnos csak annyit tudunk, hogy a komáromi 12. közös gyalogezredben szolgált gyalogosként. Emlékét a Szent András templomban elhelyezett emléktábla őrzi.

Az első hősi halott, akinek halálhíre eljutott a városba, Borsi Ferenc, a 83. közös gyalogezred 22 esztendős hadapródja volt. Ő 1914 augusztus 28-án halt meg a mai Lengyelország területén található Bychawa településen. Halálról ennyi jelent meg a helyi sajtóban:

Őszinte megilletődéssel vettük a szomorú hírt, hogy Borsi Ferenc Komárom sz. kir. város számtisztje, Borsi Ferenc posta és távírda szakmunkavezető fia [...] hősi halált halt a hazáért.

Komáromi Ujság 1914. október 1.

Az ő neve is a Szent András templom emléktábláján szerepel. Ugyanezen a napon halt hősi halált a 31. honvéd gyalogezredben szolgáló 25 éves Halász Gábor honvéd, valamint az 1881-es születésű Kacz József százados. Utóbbiról egy későbbi posztban fogok megemlékezni.

A m.kir. 31. veszprémi honvéd gyalogezred

Az I. világháború alatt a komáromi férfiak egyaránt szolgáltak a közös hadsereg és a magyar királyi Honvédség alakulataiban is. Utóbbiak közül a veszprémi 31. honvéd gyalogezred soraiban harcolt a legtöbb komáromi, ezért most ezt az ezredet szeretném röviden bemutatni.