Damnatio memoriae

A damnatio memoriae kifejezést biztosan sokan ismerik - szó szerint az "emlékezet elátkozását", azaz kitörlését jelenti. Gyakorlatát már az ókori Egyiptomból is ismerjük, amikor a fáraók kitöröltették a feliratokból a nekik nem tetszó elődeik nevét, de a Római Birodalom idejében is létezett ez az eljárás. De említhetnénk a sztálini érát is, ahol a perbe fogott és kivégzett funkcionáriusokat eltűntették a fényképekről. 

Valamiért sokan szükségét érzik annak, hogy amikor a saját családi hagyatékból régi fényképeket, dokumentumokat értékesítenek, eltüntessék vagy olvashatatlanná tegyék az azon szereplő neveket. Kitüntetésgyűjtők gyakran találkoznak azzal a jelenséggel, hogy egy-egy személy kitüntetéseihez tartozó adományozó okiratokat, igazolványokat a leszármazottak kidobják, megsemmisítik, azzal az indokkal, hogy azon szerepel az egykori tulajdonos neve. 

A jelenség okainak boncolgatásába nem szeretnék belemenni, de a saját, múltat kutatói szemszögömből nézve végtelenül szomorúnak érzem ezt az eljárást, hiszen információk vesznek el általa.

A mostani bejegyzésben néhány ilyen esetet szeretnék bemutatni. 

Elsőként "Béla", aki a róla készült portrét 1889 október 2-án dedikálta. A felvétel alapján a cs.

és kir. 5. vártüzér zászlóalj egyéves önkéntese lehetett. A dátum felett jól látható a kivakart felirat. Először azt gondoltam, hogy Béla vezetékneve állhatott ott, de jobban megnézve arra jutottam, hogy valószínűleg annak a nevét írta oda, akinek dedikálta a képet. A Mager Ottó Duna utcai műtermében készült felvétel több mint 130 éves, így nehéz elképzelni miért gondolta úgy bárki is, hogy a felirat diszkreditálhat valakit. 

Lovagias ügyek

Párbaj, párviadal, két személynek kölcsönös megegyezésén alapuló s a korbeli
társadalmi felfogás által szentesített párbaj szabályok szerint egymás ellen lefolytatott és életüket vagy legalább is testi épségüket veszélyeztető küzdelme. 

Így szól a Révai Nagy Lexikonának definíciója a párbajról, amelyet a korban eufemisztikusan "lovagias ügynek" is szoktak nevezni.

Fortepan / Magyar Földrajzi Múzeum / Kerekes J. Zoltán

A mostani bejegyzésben komáromi párbaj-eseteket gyűjtöttem össze az 1880 és 1909 közti
időszakból. A blog témájának megfelelően valamennyi viadal egyik, vagy esetleg mindkét résztvevője katonatiszt volt. Figyelemre méltó körülmény, hogy mindegyik esetben kardpárbajt vívtak a felek. 

A Nagy Háború hősi halottja: Vargha Jenő

106 évvel ezelőtt halt hősi halált Vargha Jenő, az esztergomi  cs. és kir. 26. gyalogezred tartalékos zászlósa, civilben a komáromi gázgyár tisztviselője. Ezzel a bejegyzéssel rá emlékezünk, a komáromi sajtóban megjelent gyászhírek felidézésével. 

Hírek a múltból 28: A komáromi várostromlások.

A komáromi várostromlások. 

— Saját tudósítónktól. — 

Komárom, aug. 9. 

Augusztus 10-én a komáromi úgynevezett Szűz vár környékén érdekes gyakorlatok kezdődnek. A 26. és 48. gyalogezredeknek négy-négy zászlóalja, a 19. ezrednek egy zászlóalja, a 11. huszárezrednek három százada, az 5. tüzérezred, egy fél-század utász, kétszázad hadmérnökségi csapat és egy egész szekerészcsapat fogja megostromolni a bevehetetlennek mondott várat. A védő a várakban elhelyezve, az 5. hadtestből való 12. gyalogezred lesz. A védelmi harcvonal az igmándi erődöt a monostorival köti össze; ez remek egy sánc, melynek elkészítése az önkéntesek hozzájárulásával két hónapi nehéz munkába került.