Fénykép 32.: A Bergmayer család

Itt a blogon sokszor lehet szomorú témákról olvasni, hiszen az írások túlnyomó része háborúról, hősi halálról szól.

A mostani kicsit más, békebeli történet. De sok szempontból szomorúbb, mint az eddigiek.

Egy szép családi csoportkép Wittmann Nándor műtermében anya, apa és egy néhány hónapos csecsemő, pólyában. Felirat, információ nincs.

Fénykép 31: Utász csoportkép

A ma bemutatott fotó egy tekintélyes darab: a 19x27 cm-es nagyításon 44 katona látható. A
hordozókarton jobb alsó sarkában Bokor Gyula komáromi fényképész cégjelzése áll. A hátlapon kézírással a Pionier Balogh István felirat olvasható. A fotó tehát az egykori Balogh István utászkatona tulajdona volt, nyilván ő is szerepel rajta, de mivel nem jelölte meg magát, rejtély marad, hogy melyik lehet ő. 

A csoportképen jó egy szakasznyi katona látható, vegyes öltözetben, néhányan díszkabátban (Waffenrock), a többiek zubbonyban. Középen egy zászlós ül köpenyben, nyilván ő a szakaszparancsnok, balján egy őrmester foglal helyet. Rajta kivehető az 1908-as Jubileumi Kereszt, ami egyúttal megadja a fotó keletkezésének alsó időhatárát. 

Fénykép 30.: Lázár Lajos

Ezt a fotóképeslapot 110 évvel ezelőtt, 1915 március 15-én dátumozták Komáromban, majd
postára adták.  A hátulján ez a szöveg olvasható:

Komárom 2. Uri u. 5. 

915 márc. 15. 

Ngs Pápai Manóné urhölgynek

Budapest

VII. Thököly u. 61.

Mit besten grüssen

Lázár Lajos

A fényképen egy harmincas éveiben járó katona látható. Övcsatja szerint a cs. és kir. közös hadsereg valamelyik alakulatához tartozik. Inggallérját szabálytalanul kihajtotta a zubbonya gallérjára, nagyrészt eltakarva azt, de valószínűsíthetően nincs rendfokozata. A zubbony ujján látható egyenes paszomány elárulja, hogy egyéves önkéntesről van szó, aki viszont nem egy magyarországi gyalogos ezredhez tartozik, hanem a sötét színű paroli alapján tüzér vagy műszaki lehet. 

Fénykép 29.: Őrvezetők 1924

A bemutatott felvételen Horváth Antal győri vándorfényképész bélyegzője olvasható, így nem
biztos hogy a kép Komáromban készült, a dedikáció datálása ellenben egyértelműen a város van megjelölve. A teljes felirat a következő: 

Emlék Mariskánknak Komárom 1924. IV. 4. 

A dátum tanúsága szerint e sorok pontosan 100 ével ezelőtt íródtak. A korabeli írás alatt egy jóval később, golyóstollal odavetett név olvasható: Babos Pál. Mindezen túlmenően sajnos más információt nem tudhatunk meg a feliratokból. 

Magán a forón két, őrvezetpi rendfokozatban lévő katona látható, beazonosíthatatlan helyszínen. Érdekességet az általuk viselt felsőruházat jelent. A bal oldali katonán jól azonosíthatóan egy amerikai zubbony látható. A Nemzeti Hadsereg még 1920-ban vásárolt 1000 készlet használt amerikai egyenruhát, az Európában állomásozó haderő leszerelési anyagából, ezt a fennmaradt fényképeken kívül levéltári anyag is bizonyítja. A legénységi használatra szánt amerikai eredetű ruházat vélhetően az 1920-as évek közepén kopott ki a szolgálatból, az itt bemutatott fotó tanúsága szerint 1924-ban még akadt katona, aki ilyet viselt. A zubbony gombjai jól láthatóan sima felületűek, úgy tűnik hogy felületüket szövet borítja. Feltehetően a régi gombokat próbálták meg ilyen módon hasznosítani. 

A jobb oldali személyen egy rejtett gombolású, világháborús minta alapján készült zubbony látható, a mellzsebek fedőit azonban - vélhetően utólag - gombolással látták el. 

Fénykép 28.: Viszlát, Iván!

Azt hiszem 1945 utáni témával eddig nem nagyon foglalkoztam a blogon. Ez most megváltozik :)

A felvétel egy nyugati sajtóban megjelent fotó, a hátoldali felirat szerint 1959 márciusában publikálták. A szöveg szerint egy, a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok létszámcsökkentéséről szóló írás illusztrációjaként szolgált. A helyszín elvileg Komárom, a képen látható igen nyáriasan öltözött emberek alapján szerintem nem 1959 tavaszán, hanem inkább az előző év nyarán készülhetett a felvétel. A két szakasznyi, rezesbandára menetelő szovjet katona eszerint egy búcsúünnepség része lenne, annak alkalmából, hogy ők elhagyják Magyarországot. Ezt az információt a kép alapján se megerősíteni, se cáfolni nem tudom, viszont a Nemzeti Képarchívumban találtam hasonló eseményen készült, 1958 márciusára datált felvételeket. 

Amit nem sikerült kiderítenem - és ebben számítok az olvasóközönségre - az az, hogy a városon belül hol készülhetett a fénykép? A város alaposan átalakult 1959 óta, de az idősebbek közül talán valakinek még ismerős lesz a helyszín. Jó eséllyel persze a Klapka György út - Mártírok útja vonalon lehetett a felvonulás, de azon belül vajon hol?

Fénykép 27.: Egy úr díszmagyarban

A most bemutatandó fényképet is nevezhetem "döglött aktának", hasonlóan ahhoz, amiről ez a korábbi bejegyzés szólt. Igaz, itt kevesebb idő - két év - kellett a megfejtéshez, illetve egy kutatótárs segítsége. 

A nagy méretű kabinetfotó Mager Ottó Duna utcai műtermében készült, minden bizonnyal 1896-ot megelőzően, a fényképész ugyanis ebben az évben hunyt el. A személyről nem sokat árult el a fotó. Ugyan a hátlapon eredetleg volt írás, de annak jó része elveszett, amikor a kartont körbevágták, valószínűleg keretezés céljából. A szövegtöredék önmagában megfejthetetlennek tűnt. 

Fénykép 26.: Esküvő

Első ránézésre egy katonatisztet láthatunk menyasszonyával, valamikor a múlt század
fordulóján. Ennél azonban valamivel többről van szó ebben az esetben is. 

Míg a Komáromban készült katonafotók viszonylag gyakoriak, az "egyéb" fegyveres, illetve egyenruházott testületek tagjait ábrázoló felvételek meglehetősen ritkának számítanak. Én magam talán tucatnyi ilyen fényképet láttam az elmúlt években. 

Ezért is érdekes számomra a most bemutatott esküvői fotó, a vőlegény ugyanis nem katona, hanem a m. kir. Pénzügyőrség tisztviselője. 

Fénykép 25.: Csoportkép...de hol is?

Mai bejegyzésem kicsit kakukktojás, mert a bemutatott fényképet ugyan komáromi fotográfus
készítette, de nem Komáromban...de ne szaladjunk ennyire előre. 

Igen tekintélyes méretű fotóról van szó, a hátlap kartonnal együtt majdnem A3-as nagyságú. A méret indokolt, hiszen a csoportképen több, mint hetven személyt számolhatunk meg. Egy részük civil, de a többség katona, ruházatukból ítélve nagyrészt huszárok - legalábbis első ránézése ezt gondoltam. 

Damnatio memoriae

A damnatio memoriae kifejezést biztosan sokan ismerik - szó szerint az "emlékezet elátkozását", azaz kitörlését jelenti. Gyakorlatát már az ókori Egyiptomból is ismerjük, amikor a fáraók kitöröltették a feliratokból a nekik nem tetszó elődeik nevét, de a Római Birodalom idejében is létezett ez az eljárás. De említhetnénk a sztálini érát is, ahol a perbe fogott és kivégzett funkcionáriusokat eltűntették a fényképekről. 

Valamiért sokan szükségét érzik annak, hogy amikor a saját családi hagyatékból régi fényképeket, dokumentumokat értékesítenek, eltüntessék vagy olvashatatlanná tegyék az azon szereplő neveket. Kitüntetésgyűjtők gyakran találkoznak azzal a jelenséggel, hogy egy-egy személy kitüntetéseihez tartozó adományozó okiratokat, igazolványokat a leszármazottak kidobják, megsemmisítik, azzal az indokkal, hogy azon szerepel az egykori tulajdonos neve. 

A jelenség okainak boncolgatásába nem szeretnék belemenni, de a saját, múltat kutatói szemszögömből nézve végtelenül szomorúnak érzem ezt az eljárást, hiszen információk vesznek el általa.

A mostani bejegyzésben néhány ilyen esetet szeretnék bemutatni. 

Elsőként "Béla", aki a róla készült portrét 1889 október 2-án dedikálta. A felvétel alapján a cs.

és kir. 5. vártüzér zászlóalj egyéves önkéntese lehetett. A dátum felett jól látható a kivakart felirat. Először azt gondoltam, hogy Béla vezetékneve állhatott ott, de jobban megnézve arra jutottam, hogy valószínűleg annak a nevét írta oda, akinek dedikálta a képet. A Mager Ottó Duna utcai műtermében készült felvétel több mint 130 éves, így nehéz elképzelni miért gondolta úgy bárki is, hogy a felirat diszkreditálhat valakit. 

Fénykép 24.: Két fotó

A következő bejegyzés egy kis "tanmese" arról, hogy egy mégoly jelentéktelennek látszó részlet is információt hordozhat. 

Első fotónk egy meglehetősen viharvert fotóképeslap, hátulján szűkszavű felirat: Emlékül fivértektől! Sanyi 916 V/4 Komárom. A felvételen egy fiatal katona látható. szemernyő nélküli tábori sapkában, derékszíj nélkül, a gallérjára varrt rendfokozati jelzést a kihajtott nyaksál eltakarja. Sapkája jobb oldalán jelvény, a formája szerint a hivatalos sapkajelvények egyike, az uralkodót, Károly trónörököst, vagy Figyes főherceget ábrázolja. Az asztalon nyugtatott jobb keze érdekes - mintha valamiféle protézis lenne az ujjak helyén. De az sem lehetetlen, hogy csak a karórája szíja, és a kezében tartott bőr kesztyű kelt ilyen hatást. Önkéntesi paszomány nem látszik a zubbony ujján, a cipője ellenben nem kincstári darab, szóval lehet hogy emberünk jobb anyagi körülmények között élt, de az önkéntesi joghoz nem rendelkezett megfelelő iskolai végzettséggel. 

Fénykép 23.: Távírász tizedes

A mai bejegyzésben egy Fritz Pál által készített portrét vizsgálunk meg. A felvételen
eg gyalogos tizedes látható, békebeli kék zubbonyban. A mellkasán egy távírász ügyességi jelvényt láthatunk. Ezt a teljesítményjelvényt 1906-ban vezették be, a cs. és kir. távíróezred állományán túl azok a gyalogos és lovas katonák is viselhették, akik sikerrel teljesítették a távírász tanfolyamot lezáró vizsgát. Ennek alapját a Morse-abc ismerete jelentette, de természetesen el kellett sajátítani a rendszeresített szikratávíró, a tábori telefon, valamint az optikai távjelző berendezések használatát is. A jelvény jelenléte egyszersmind megadja a kép kormeghatározásának alsó határát, amely - mint fentebb is olvasható - 1906. 

Portré 4. Karl von Kaysersheimb

Kayserheimb őrnagy (MNM)

A Magyar Nemzeti Múzeum online katalógusában találtam ezt a szép felvételt, amely a hátulján olvasható felirat szerint 1868. június 21-én készült és Karl von Kayserheimb hadiműszaki őrnagyot ábrázolja. 

Bár pályafutásában Komárom csak egy rövid, alig két éves megállót jelentett, ennek apropóján azért  érdemes arra, hogy egy kicsit jobban megismerjük életét és katonai pályafutását. 

Fénykép 22.: Csoportkép Magernél

A webumenia.sk oldalon találtam az alábbi, Mager Ottó által készített felvételet, amelyet a Szlovák Nemzeti Galéria töltött fel a felületre, saját gyűjteményéből. A hátlap tanúsága szerint a felvétel Mager első műtermében, a Duna utca 341. alatt készült. 

A képen öt katonát láthatunk: középen egy őrmester ül, a többiek tizedesi rendfokozatot viselnek. A szűk zsinóros magyarnadrágok világossá teszik, hogy valamennyien egy magyarországi kiegészítésű közös gyalogezred állományába tartoznak. Az őrmesteren kívül - aki zubbonyt visel - mindenkin ujjas (Ärmelleibel) látható. Ez a nyitott gombolású, külső zsebek nélküli felsőkabát egy többcélú ruhadarab volt, ugyanis hideg időben a zubbony alá is felölthették, de önállóan is viselhető volt, amint az a képen is látszik. A magyar anyanyaelvű katonák a német kifejezés "magyarosításával", örömlajbinak nevezték. 

A ruházat már kék színű, viszont a derékszíjak még fehérek. Utóbbiakon már anem sokkal korábban bevezetett Werndl puskák jatagánpengés bajonettje függ, míg a jobb oldalt a földön ülő tizedes oldalán egy gyalogsági kardot láthatunk. E szerint a felvétel néhány évvel a kék ruházat és az új fegyverzet bevezetése után készülhetett, valószínűleg 1871 körül, mivel Mager Ottó ekkor nyitotta meg saját műtermét. 1872 áprilisában azonban már biztosan a Duna utca 344. szám alatt volt a műterem, így a kép készítésének ez a felső időhatára. 

A gallérhajtókák meglehetősen sötét színűnek tűnnek, így nem zárható ki, hogy a 12. gyalogezred, a "háziezred" katonái fényképezkedtek Mager Ottó műtermében. 

Slovenská národná galéria, SNG

A felvétel a webumenia.sk. oldalon is megtekintehető, tetszés szerint nagyítható, illetve letölthető.

Fénykép 21.: Tiszti csoportkép

A mai bejegyzésben egy szép, nagy méretű (eredetiben 18x25 centiméteres) csoportképet
veszünk alaposabb vizsgálat alá. A fényképen semmilyen kéziratos felirat nem található, így csupán azokra az információkra támaszkodhatunk amelyeket a képről le tudunk olvasni. 

Első lépésben próbáljuk meghatározni a kép korát! A hátlapon olvasható cégjelzés szerint Mager Ottó utóda, Fritz (Pál) fényképész készítette a Duna utca 40. alatt működő műtermében. A műterem eredeti tulajdonosa, Mager Ottó 1896. február 11-én hunyt el, 50 éves korában. A vállalkozást egy darabig özvegye vitte tovább, majd Fritz Pál vette át az üzletet. Hogy Fritz mikortól vitte ténylegesen a boltot, nem tudni. A jól bejáratott márkanevet mindenesetre - nyilván az özveggyel egyetértésben - megtartotta, és "Mager utóda Fritz fényképész" cégjelzéssel látta el a képeit. A bemutatott kép ebből a szempontból különleges, ugyanis ezen még Mager Ottó teljes neve látható, benne apróbetűs "utóda Fritz" felirattal. Ez arra utalhat, hogy a kép röviddel a vállalkozás átvétele után készülhetett. Az alsó időhatárt tehát 1896-97-re tehetjük.

19-es vadászok a fotópályázaton

1915. évi első számában Az Érdekes Újság című közkedvelt képes hetilap egy 3000 korona összdíjazású fotópályázatot hirdetett, amely során a "legszebb, legérdekesebb és legszenzációsabb" harctéri felvételek beküldésére buzdították az olvasókat.

Fénykép 20.: Folyamőr 1927

Komárom egyik sajnálatosan rövid pályafutású fényképésze készítette ezt a felvételt: Kertész Andor 1927-ben kezdte iparát, ám a következő évben elhunyt. Özvegye még egy darabig üzemeltette a műtermet, ugyanis még 1930-as dátummal is ismeretesek fotók, amelyeken Kertész Andor jellegzetes, piros tintabélyegzője látható. Az üzlet az Igmándi utca 14 szám alatt működött. Itt állt az ún. Szenczy-ház, sajnos ma már nincs meg, a helyén egy panelépület van.

A felvételen a m. kir. Folyamőrség egy matróza látható. Folyamőrök a Csillag-, illetve az Igmándi Erődben állomásoztak, Kertész műhelye nagyjából mindkét helyszíntől azonos távolságra található, több folyamőröket ábrázoló felvétel is ismert tőle. 

Bár a fotós cégjelzésén kívül más felirat a hátlapon nincs, egy apró részlet mégis segít a fotó készítési idejének meghatározásában. A matróz jobb kezében tartott kötet címlapja ugyanis olvasható: A Pesti Hírlap 1927. évi Nagy Naptára. Bár ez természetesen nem zárja ki, hogy a felvétel később készült volna, de mégis valószínűbbnek tűnik, hogy a fényképet még maga Kertész Andor készítette. 

János Szalvátor főherceg ezredes fényképe

Szokás szerint valami teljesen mást kerestem az interneten, amikor rátaláltam erre a felvételre. A bécsi Theathermuseum osztotta meg az europeana,eu oldalon Habsburg–Toscanai János Szalvátor főherceg portréját, amelyet Ferdinand Wittmann (vagy id. Wittmann Nándor) komáromi fényképész készített. A főherceg 1876-78 között állomásozott városunkban, mint a cs. kir. 3. (Pichler vezérőrnagy) tábori tüzérezred parancsnoka, ezredesi rendfokozatban. A főherceg waffenrockján ki is lehet venni az alakulat hadrendi számával ellátott gombokat. Említést érdemel a két felső gomb között kilógó, kötött gombbal ellátott zsinór. Ennek segítségével a waffenrockot a huszárok mentéjéhez hasonlóan panyókára vetve is lehetett viselni a zubbony felett.  

Wittmann fotóját valószínűleg sokszorosították is, a Vasárnapi Újság hasábjain megjelent korabeli rajz jól felismerhetően ennek alapján készült. 

Fénykép 19.: Vendéglői életkép

Nemrég került a kezembe ez a felvétel, amely egy vendéglőben iszogató társaságot ábrázol. A asztalon vörösbor, szódavíz és pezsgő, az asztal körül hat férfi, ketten katonák. A fotóra egy pincér is felkerült. A hátlapon Mórocz Ernő komáromi fényképész bélyegzője látható, valamint kézzel írva a Komárom 1944 felirat.

Mit tudhatunk meg a képről?

Fénykép 18.: Őszirózsa helyett

Azt valószínűleg mindenkinek elmondták az iskolában történelemórán, hogy 1918 október végén Budapesten kitört az úgynevezett őszirózsás forradalom. Az esemény közismert neve onnan ered,

hogy a részt vevő katonák tábori sapkáikról eltávolították az uralkodói névjellel díszített sapkarózsákat, és helyébe őszirózsát tűztek - kézenfekvő választásként, hiszen a Halottak napjára készülődő városban a növény mindenütt megtalálható volt.

Azt már kevesebben tudják, hogy október 31-én az események után kullogó Honvéd Főparancsnokság, József főherceg utasítása alapján hivatalosan is engedélyt adott a sapkarózsák levételére. Egyúttal megengedték a nemzeti színű kokárdák viselését.

A forradalmat követő időszakban a még meglévő alakulatok katonái hol így, hol úgy oldották meg a jelképek lecserélését. A tiszti sapkák hímzett rózsáin a névjelet tartalmazó középmezőt viszonylag könnyű volt egy nemzetiszínű szalagdarabbal eltakarni. Mivel a legénységi sapkarózsák egy darab fémből készültek, azokat nem nagyon lehetett átalakítani - bár erre is akadtak példák. A legénység általában egy nemzetiszínű szalaggal bevont gombot, vagy egy szalagdarabot varrt a sapkájára, de akadtak olyanok is, akik semmit sem viseltek a rózsa helyén.

A bemutatott képen egy őrmester látható. Sajnos a sapkája csúcsa nem vehető ki rendesen, de ő valószínűleg egy kis darab nemzetiszínű szalagot varrt fel a rózsa helyére. A galléron már csak egy keskeny posztócsík jelzi a gallérhajtóka színét. 

A felvétel Licht Ödön fényképész műtermében készült a Klapka tér 9-es számú házában. Licht 1912-ben nyitotta meg üzletét, és 1922-ben bekövetkezett haláláig dolgozott itt. 

Fénykép 17.: Katonai tisztviselő

A mai bejegyzésben egy osztrák-magyar katonai tisztviselő fényképét szeretném bemutatni. De mi is az a katonai tisztviselő?

A katonai tisztviselők (németül: Militärbeamten) alatt összefoglalóan azt a személyzetet  értjük, amely a hadsereg működtetéséhez elengedhetetlenül szükséges hivatali munkát, illetve (nem közvetlenül katonai jellegű) technikai háttérfeladatok irányítását végezte.

A katonaállományú tisztikar, a lelkészek, hadbírák, katonaorvosok, valamint gazdászati tisztek mellett a tisztviselők is igen jelentékeny létszámú csoportot képeztek, amelyet számos szakágra osztottak fel. A teljesség igénye nélkül ide tartoztak a gyógyszerészek, az állatorvosok, az élelmezők, a térképészek, a vívómesterek, valamint különféle szertárakban szolgálatot teljesítő tisztviselők is. A szakágakhoz tartoztak továbbá altiszti jellegű, rangosztályba nem sorolt havidíjasok is, valamint legénységi segédszemélyzet.