Tragédia a Monostori erődben

1894 nyarán súlyos tragédia történt a Monostori erődben, amely három ember életét követelte. Egy felhagyott kút helyreállítását végző kőműves, a segédje, valamint a segítségükre siető katona vesztette életét, halálukat szén-monoxid mérgezés okozta. A segéd mindössze 16 esztendős volt, a kőműves kilenc gyeremeket és egy állapotos feleséget hagyott maga után. 

Pecsétbélyeg(ek)

A most bemutatott tárgycsoport az úgynevezett pecsétbélyegeké. Idehaza ez talán kevésbé ismert dolog, ezért egy rövid ismertetővel kezdem. 

A 19. század közepén, a nyomdatechnika fejlődésével kezdtek elterjedni a pecsétbélyegek, a korábban évszázadokig használt viaszpecsétek kiváltására. Funkciójuk nagyrészt megegyezett, a ragasztós hátú pecsétbélyegeket jellemzően iratok hitelesítésére, összefűzésére, illetve levelek, esetleg csomagok lezárására használták. Leginkább a hivatali ügyintézések során alkalmazták, hiszen olcsóbb és egyszerűbb volt a használata, mint a viszapecséteké. 

Az erődök korabeli grafikákon

A most bemutatott grafikákkal talán már sokan találkoztak különféle régebbi, vagy újabb kiadványok
lapjain, esetleg borítóin. Mindhárom igényes alkotás, amely az Öregvár és az Újvár egyes részeit ábrázolja. 

Az első a Magdolna-bástya híres nőalakjáról, a kőszűzről készült, felette a ma is álló őrtoronnyal. 

A következő az Öregvár bejáratát mutatja igen részletesen, még a kapu latin nyelvű építési felirata is jól olvasható rajta.

A harmadik rajz első látásra nem tűnik túl látványosnak, mégis igen érdekes. A rajzoló az Őregvár csúcsán állhatott és onnan rajzolta meg az elé táruló látképet a város irányába. Jól kivehető az Újvár kaszárnyaépületének teteje, messzebb pedig a Szent András-templom látszik és egy másik templomtorony - a katonatemplomé. Az evangélikus templom tornya azért nincs a képen, mert ezt csak 1899-ben építették - II. József türelmi rendelete értelmében az 1798-as felszenteléskor még nem lehetett sem tornya, sem harangja. 

Dokumentum: Szakmunkások az erődépítéshez 1808

Néhány évvel ezelőtt egy érdekes dokumentum került a kezembe: egy német nyelvű, 1808-ban kiadott nyomtatvány, amely a komáromi erődépítkezésekhez szükséges mesteremberek összeszedéséről szólt. Nézzünk meg kicsit a dokumentum hátterét!

A 18. század végére a komáromi erődrendszer elvesztette katonai jelentőségét, a hadsereg felhagyta, a nagy földrengések erősen megrongálták. A napóleoni háborúk alakulásával azonban az osztrák hadvezetés és az uralkodó egyre inkább szükségét érezte egy olyan megerősített hely kialakításának, ahová szükség esetén vissza lehet húzódni és amely képes ellenállni egy nagyobb ellenséges ostromseregnek. Így került fel Komárom újra a katonai térképekre, azonban a leromlott erősséget sürgősen "karba kellett helyezni". Ezzel a feladattal az uralkodó Johann Gabriel Chasteler de Courcelles (1763-1825) altábornagyot bízta meg, aki 1808 tavaszán látott neki a feladatnak. A nagyszabású feladat részeként jelentős mennyiségű építőanyagot, valamint szakképzett munkásokat kellett szerezni, hiszen volt bőven kijavítanivaló az erődrendszeren. A katonák mellett civil mestereket is foglalkoztattak, ennek tanúsága a most bemutatott dokumentum. 

A tunel

A tunel 1902-ben

Komárom Ács felőli végén található egy vasúti átjáró, az igen forgalmas 1-es számú

Budapest-Hegyeshalom vonalat keresztezi a hasonlóan népszerű, és szintén 1-es számmal jelzett főút, amely a Klapka György útban folytatódva szeli át a várost. 

Nem messze a vasúti átjárótól, Ács irányában a pálya két oldalán egy-egy épületrész emelkedik. A vasót felé néző falakat grafitti csúfítja el, az átjáróra néző homlokzatokat bozótos takarja, az egykori ablakokat és ajtókat befalazták.     

A környékbeli idősek csak "tunel"-ként említik az épitményt. Az elnevezés az eredeti funkcióra utal, itt ugyanis eredetileg egy alagút állt. 

Képeslap 13.: Tévnyomat

A tévnyomat a bélyeggyűjtésben használatos kifejezés, amely alapvetően hibásan nyomtatott,
majd forgalomba került bélyeget, vagy más postai nyomtatványt jelölt. Hogy a képeslapgyűjtők körében van-e erre a jelenségre bevett kifejezés azt nem tudom, de ebben az esetben ezt címet találtam megfelelőnek a mai bejegyzéshez. 

A bemutatott képeslap Czike Dénes komáromi könyvkötő, könyv-, és papírkereskedő kiadása. A régebbi olvasóknak a családnév ismerős lehet, korábban volt már bejegyzés a família más tagjairól. 

Hírek a múltból 28: A komáromi várostromlások.

A komáromi várostromlások. 

— Saját tudósítónktól. — 

Komárom, aug. 9. 

Augusztus 10-én a komáromi úgynevezett Szűz vár környékén érdekes gyakorlatok kezdődnek. A 26. és 48. gyalogezredeknek négy-négy zászlóalja, a 19. ezrednek egy zászlóalja, a 11. huszárezrednek három százada, az 5. tüzérezred, egy fél-század utász, kétszázad hadmérnökségi csapat és egy egész szekerészcsapat fogja megostromolni a bevehetetlennek mondott várat. A védő a várakban elhelyezve, az 5. hadtestből való 12. gyalogezred lesz. A védelmi harcvonal az igmándi erődöt a monostorival köti össze; ez remek egy sánc, melynek elkészítése az önkéntesek hozzájárulásával két hónapi nehéz munkába került. 

Sziklay János: A hadnagy úr (részlet)

A Magyar Szemle című katolikus irodalmi folyóirat 1889-es évfolyamában bukkantam rá Sziklay János: A hadnagy úr című elbeszélésére, amelyet a lap hat folytatásban közölt le. A szöveg első része számomra a legérdekesebb, mivel az egy életképet mutat be a behavazott Monostori Erődről.

Mivel a leírás meglehetősen érzékletes, úgy gondolom, hogy az író személyes élményein alapulhat. Sziklay János katonai szolgálatáról nem találtam adatokat, a Magyar Katolikus Lexikonban olvasható életrajza azonban megemlíti, hogy 1878-ban szolgálta egyéves önkéntesi évét Pozsonyban. Valószínűleg ekkor kerülhetett valamelyik téli hónap során Komáromba, ekkor volt alkalma megfigyelni a hólepelbe burkolózó erődöt, és az élményt felhasználta A hadnagy úr című írásában. A teljesség kedvéért megjegyzem, hogy Sziklayból az önkéntesi év végén nem lett tartalékos tiszt.

Az Öregvár 3D-ben

Andrej Ozimy készítette ezt az igen színvonalas háromdimenziós animációt az észak-komáromi Öregvárról. A videó a vár 1763-as állapotát ábrázolja, amilyen a nagy földrengés előtt lehetett.

A leírás:

A fennmaradt alaprajzok és vázlatok szerint láthatjuk, hogy az Öregvár külalakja a századok során sokat nem változott. Kivételt csak a IV. bástya lebontott része képez, valamint a levágott „Spicc” rész a Villanytelepi úton. Ami az erőd belső építését illeti, ott már más a helyzet.
Ma már az idelátogatók hiába is keresnék épületeket az Öregvár udvarán, valójában még elképzelni is elég igényes. Azonban a különböző rajzok, metszetek és tervek alapján valamiféle elképzelésünk mégiscsak lehet. A legértékesebb dokumentum, mely alátámasztja az épületek létezését, egy katonai felmérés a 18. század első feléből. Ez azon kívül, hogy nagyon részletesen ábrázolja az egyes épületeket, leírja azok funkcióját is, melynek köszönhetően tudjuk, hogy hogyan néztek ki az Öregvár beltere. A felmérés metszetei alapján egy 3D modell lett kialakítva, hogy még jobb elképzelésünk legyen ezekről az épületekről.
Az akkori udvar területe nagyobb volt és enyhén emelkedett a „Spicc” irányába. Egy nagy „U”-alakú parancsnoki épület dominált neki, mely össze volt kapcsolva a fegyver-, lőpor-, és élelemraktárral. Az erőd kapuja mögött balra volt a várbörtön, szembe neki a börtönőr háza és a bejárat a kazamatákba. A várbörtön mögött templom magasodott tornyával és haranglábbal, mögötte pedig az ún. templomosok épülete és egy magtár volt. Ezen kívül volt itt iskola, a tűzoltó- és mérnök mester házai és kocsma a katonák számára is. A katonák és tisztek két kisebb laktanyában laktak. Az erőd parancsnokának saját háza volt külön istállóval. Egyes épületek egészen magasak voltak, többnyire egyemeletesek, de voltak két vagy háromemeletes épületek is magas tetővel és kéményekkel. A falazott épületeken kívül voltak itt faistállók, csűrök és fészerek is. A friss vizet saját maguk és lovaik számára a katonák öt mély kútból nyerték. A fenti sáncokat, ahol az ágyúk álltak, két rámpán keresztül lehetett megközelíteni. Az erődöt akkor még mély vizesárok vette körül, mely felett fahíd vezetett a Ferdinánd kapuhoz. A kaput abban az időben még egy láncokon függő csapóhíd is védte.

Az animációhoz tartozó cikk a sziakomarom.sk.-n